Az emberek szerte a világon szeretnek az amerikaiakat ugratni, amiért nem csatlakoztak a metrikus rendszerhez, mint a világ szinte minden más nemzete. Különleges példák: zsiráfokat használnak aszteroidák mérésére, kinyújtott macskákat bútoroknak, és fehérfejű rétisasokat társadalmi távolságtartásra. Az USA szó szerint bármit használ, csak a metrikus rendszert nem.
De hogyan jutottak idáig? Miért nem vette át az USA ugyanazt a rendszert, mint mindenki más? Nos, mint mindig, ez is aljas kalózoknak köszönhető.
Az IFLScience szerint a britek felett aratott győzelem és a sok államból álló nemzet megalakulása után az új Amerikai Egyesült Államoknak foglalkoznia kellett azzal a ténnyel, hogy mindenki más mérési rendszert használt. A kereskedelem felborul, ha senki sem érti pontosan, hogy melyik dolog mennyit nyom, ezért a kormány elkezdett keresni egy egységes rendszert. Európa különböző módszereket dolgozott ki, de a franciáknak volt egy különösen érdekes lehetőségük, amely tökéletesen ésszerűnek tűnt. Ez az, amit ma metrikus rendszerként ismerünk.
A világ egyetlen mértékegységre való egységesítésének talán legfontosabb része a tökéletes kilogrammos súly megalkotása volt. Ez bonyolult ügy volt, és az 1700-as évek végén olyan kis hengereket – amelyeket „sírnak” neveztek el, de később kilogrammnak neveztek el – készítettek. Ezek a tudomány által legpontosabban meghatározott egy köbdeciméter víz tömegét reprezentálták 4 °C-on (39,2 °F). Rövidesen az Egyesült Államok is csatlakozni akart a rendszerhez.
Thomas Jefferson, az akkori külügyminiszter levelet írt Franciaországnak, amelyben érdeklődött az új rendszer átvételéről. Franciaország válaszul Joseph Dombey francia tudóst és egy egykilós rézsúlyt küldött az Államokba. Dombey és a legénység balszerencséjükre soha nem jutottak át az Atlanti-óceánon.
A hajóra kemény vihar csapott le, és messze eltérítette őket az útiránytól. Amikor a vihar elvonult, Dombey és a legénység a Karib-tengeren találta magát. Akkoriban – ha az ember egy 18. századi tengerész – valószínűleg az az utolsó hely, ahol lenni szeretne. A hajót olyan kalózok fogták el, akiket a brit kormány finanszírozott, hogy a hajózási útvonalakon támadják meg a kereskedőket. A teljes legénységet Montserratban bebörtönözték. A váltságdíjra várva, amely soha nem érkezett meg, Dombey és a legénység fogságban halt meg.
Magától értődő módon a kalózokat nem érdekelte, hogy milyen nehéz egy kilogramm, és a „sír” sem érdekelte őket, ha egyáltalán tudták, hogy mi az. A hajó tartalmát elárverezték, és a kilogrammot, amely újradefiniálhatta volna az amerikai mérést, Andrew Ellicott vásárolta meg. A súly egészen 1952-ig a családjában maradt, napjainkban pedig a National Institute of Standards and Technology néven ismert intézmény birtokolja – írja az NPR.
Az USA kifejlesztette saját mértékegységeit, az úgynevezett szokványos mértékegységeket. Ezeket addig használták, amíg az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság 1959-ben erőfeszítéseket nem tett az egységdefinícióik összehangolására. Így jöttek létre a ma leggyakrabban használt mértékegységeik más rendszerekkel együtt.
Bár szép azt gondolni, hogy a kalózok az egyetlen oka, amiért az USA soha nem váltott át a metrikus mértékegységekre, rengeteg más ok is van. Évszázadokon keresztül történtek próbálkozások, hogy csatlakozzanak a világ többi részéhez. Viszont a költségek, az idő és a közvélemény megakadályozta, hogy az átállás valaha is megtörténjen. Az eredeti ok azonban, az ok, amiért a metrikus mérés soha nem érte el az USA partjait, egyértelműen a kalózok nyakába varrható.
Forrás: IFLScience