A bucsai nagypapa, aki gránátvetővel üdvözölte az oroszokat

A háború egyik meghatározó korai csatájában Valentyin Didkovszkij, azaz “Nagypapa” felrobbantott egy üzemanyagtartálykocsit, majd tüzérséget hívott, hogy végezzen egy orosz konvojjal.

Valentyin Didkovszkij hívójele – amelyet az egyenruhája névtáblájára varrtak – “Did”, azaz nagypapa. Ez tökéletesen illik a fehér szakállú 64 éves férfira, aki a régiója területi védelmi erőinek egyik legidősebb önkéntese, írja a Politico.

Ironikus módon, a név nem szó szerint igaz. “Bár Did vagyok, mégsem vagyok nagypapa” – mondta egy interjúban, amelyet a Kijevtől északnyugatra fekvő, az orosz háborús bűnök szinonimájává vált Bucsa nevű külvárosban lévő otthona udvarán adott. “Megmondtam a fiamnak, hogy maradjon távol a Kijev környéki razziáktól, mert még unokát kell adnia nekem” – magyarázta Didkovszkij egy gyors mosollyal.

Bár Didkovszkij arra biztathatta a fiát, hogy tartsa magát távol, a nyugdíjas az elsők között volt, aki egyenesen a frontvonalba állt az orosz megszállók páncélos oszlopával szemben, amikor azok megpróbálták elfoglalni Kijevet az egy évvel ezelőtti teljes körű invázió első körében.

2022. február 27-én kora reggel, miközben a túlerőben lévő ukrán erők az orosz támadócsoportok ellen harcoltak Hosztomel és Dimer környékén, és Kijev többi külvárosában vagy evakuálták az embereket, vagy aggódva hozták az ellátmányt, Bucsa lakói észrevették a közeledő orosz katonai járműoszlopot.

Didkovszkij a Vokzalna utcai kétszintes téglaházából látta az oroszokat

Készen állt a fogadásukra. Néhány nappal korábban rábeszélte az Irpinben lévő áruház közelében lévő elvtársait, hogy adjanak neki néhány gránátot és egy RPG-18-as gránátvetőt.

Didkovszkij úgy emlékszik vissza a 27-i reggelre, mint az első alkalomra, amikor a 2021-ben elszenvedett agyvérzése után teljesen világos volt az elméje. “Egy pillanatra úgy éreztem, hogy újra fiatal vagyok” – ecseteli Didkovszkij. “Megértettem, hogy ha gyorsan áthaladnak az utcánkon, akkor eljutnak az áruházba, ahol nem volt elég ember, hogy megütközzenek velük, csak néhány katona és civil. Így ha meg is halok, legalább egy időre megállíthatom őket, és hagyom, hogy a többiek felkészüljenek a harcra”.

Felkapta az rakétavetőt, és felmászott a kerítés mellett parkoló régi járművének pótkocsijára, ahol várakozott, amíg egy üzemanyagszállító teherautó elhaladt mellette. Lőtt, ahogy az ukrán katonák mutatták neki az oroszok teljes körű inváziója előtt. Telitalálat. A teherautó lángba borult, elzárva az utat az orosz katonai konvoj többi tagja előtt.

Az oroszok golyózáporral válaszoltak. “Képzeljék el, ha a fejem még itt lett volna, amikor visszalőttek” – mondta Didkovszkij, és egy golyó ütötte lyukakból álló gyűrűre mutatott. Felidézi, hogy miután felrobbantotta az üzemanyagtartályt, gyorsan a földre esett, és átkúszott az udvar másik oldalára, ahol a szomszédja szabadtéri vécéjében bújt el. Onnan hívta fel bajtársait, hogy továbbítsa az orosz oszlop koordinátáit.

“Körülbelül hét perccel ezután az ukrán tüzérség megsemmisítette a hadoszlopot a Vokzalna utcában” – meséli Didkovszkij. A masszív bombázás teljesen elhamvasztotta az hadtestet, ahol a sérült üzemanyagkocsi akadályozta az oroszokat az előrehaladásban.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/02/27/a-kreml-szerint-tetszetos-lehet-a-kinaiak-beketerve/” ][/hm_embed]

Source: Politico