A csernobili atomerőmű és környéke barátságtalan vidék, de az élet utat tör magának. Számtalan állat lelt menedékre az elhagyatott vidéken, az atomkatasztrófa árnyékában. Nem számít sem a radioaktivitás, sem pedig az időjárás. Lehet, hogy Csernobil az emberek számára lakhatatlan, de az állatokat ez nem zavarja.
Majdnem 40 éve már a csernobili katasztrófának, azóta a 2600 négyzetkilométeres evakuációs zóna szinte teljesen üresen áll. Körülbelül 120 000 embernek kellett elhagynia az otthonát Ukrajna és Fehéroroszország területén. Hiába az evakuáció, páran nem voltak hajlandók elmenni, így ők és néhány állatfaj maradtak a radioaktív pusztaság utolsó lakói.
A radioaktivitás természetesen nem tesz túl jót az egészségnek. Az IFLScience beszámolója alapján a füsti fecskék esetében 10-szer nagyobb volt a mutáció esélye, mint bárhol máshol Ukrajnában. Mindeközben pedig a zóna pockai szürkehályogtól szenvednek. Azonban a radioaktivitás okozta mutációk ellenére is rengeteg állat boldogan él a zónában zavartalanul.
Csernobil kutyák és békák
A hírhedt csernobili félvad kutyákat nem kell bemutatni senkinek. Az 1986. április 26-ai katasztrófa után a legtöbb állat magára maradt. Bár próbálták ezeket az egyedeket levadászni, ez a kísérlet nem járt sikerrel, és a volt háziállatok jelentős populációt alakítottak ki. Jelenlegi becslések szerint 800 kutya él jelenleg a zónában, és mára már genetikailag is különálló fajtának számítanak. Azonban a kutyák még a legszennyezettebb helyeken is megtalálták a maguk helyét.
A kegyetlen környezet nem csak a kutyákra hatott. Csernobil békái legalább annyira sokat változtak, mint szőrösebb bajtársaik. Egyes zöld béka fajok szintén mutálódtak, hogy jobban bírjanak a radioaktivitással. A tipikus világos zöld békák Csernobilban sokkal sötétebbek lettek, néha akár teljesen feketékké is váltak. Ez a hihetetlenül gyors változás remekül bemutatja, hogy a radioaktivitás mennyire fel tudja gyorsítani az evolúciós folyamatokat. A sötétebb bőrű békáknak magasabb a melanin szintje, amely segít az ultraviola és ionizáló sugárzás kiszűrésében.
Természetvédelmi terület
A zóna nem csak mutálódott állatokat rejt, hanem rengeteg hétköznapi állatot is. A katasztrófa véletlenül létrehozta Európa egyik legnagyobb természetvédelmi övezetét. A zónában hétszer akkora vaddisznók, őzek, illetve farkasok koncentrációja, mint bárhol a zónán kívül. Egy kutatás során egyszer 15 különféle gerinces állatot figyeltek meg, köztük egereket, nyestkutyákat, nyérceket, vidrákat, macskabaglyot, szajkót, szarkát és még sasokat is. Ráadásul még a hódok is visszatértek, amelyek várhatóan újra mocsarassá fogják tenni a területet.
A zónában még a vadlovak is otthonra leltek, és az elhagyatott épületeket használják menedékként. Körülbelül 30 Przsevalszkij-lovat figyeltek meg a zónán belül még 1998-ban. A veszélyben lévő faj olyannyira jól érzi magát a zónában, hogy a számuk azóta körülbelül 150-re nőtt, plusz még 60 a fehéroroszországi részen. Látszólag a radioaktivitás is kevesebb kárt okoz, mint az emberek jelenléte.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/19/lemuria-az-elveszett-kontinens-amely-sosem-letezett/” ][/hm_embed]
Source: IFLScience
