Sokkal gyakrabban csapódik pusztító méretű aszteroida a Földbe, mint gondoltuk

Az arizonai Barringer-Kráter Forrás: Wikimedia Commons

Egy jelentés szerint egy új aszteroida-becsapódást vizsgáló tanulmány megosztotta a tudósokat.

A NASA által finanszírozott, a múlt héten a Lunar and Planetary Science konferencián bemutatott tanulmány szerint a műholdas adatok alapján gyakrabban csapódik hatalmas méretű aszteroida a Földbe, mint azt korábban gondolták. A Science című folyóirat szerint azonban nem mindenki ért egyet az értelmezéssel, és az adatok megerősítéséhez további terepmunkára van szükség, számol be a Space.com.

A tanulmányt James Garvin, a NASA marylandi Goddard Űrrepülési Központjának kutatója vezette. A kutatáshoz több földmegfigyelő műhold nagy felbontású adatait használta fel három becsapódási kráter vizsgálatához. Garvin csapata szerint az adatokban nagy gyűrűk láthatóak, ami azt mutatja, hogy a kráterek több tíz kilométerrel szélesebbek a korábban mérteknél. Ez a méretkorrekció viszont azt jelenti, hogy a becsapódások sokkal erősebbek voltak, mint ahogyan azt korábban feljegyezték.

Mikor jön a következő halálos aszteroida?

Az aszteroidák becsapódási arányának kiszámítása nehéz tudomány. Sok beérkező űrszikla elég a Föld légkörében, a szél és a víz pedig elmossa a földet érő aszteroidák által hagyott nyomokat. Annak kiszámítása, hogy a Holdba vagy a Marsba milyen gyakran csapódnak be, szintén nehéz, mivel a becsapódási arány változhat. Hasonlóképpen a fenyegető aszteroidák felmérése is problémás, bár a tudósok bizonyossággal állítják, hogy belátható időn belül egyetlen nagy aszteroida sem jelent veszélyt a Földre.

A kutatók eddigi becslése szerint körülbelül 600 000-700 000 évente egy legalább 1 km széles űrszikla csapódik a Földbe. Az új tanulmány jelentősen megemeli ezt az arányt, és aszerint az elmúlt egymillió évben négy ilyen méretű objektum is elérte a Földet. Viszont a konferencián részt vevő kutatók az eredmények kritikusabb vizsgálatát sürgetik, mielőtt teljesen felülvizsgálnák az űrsziklákkal való találkozásokra vonatkozó összes becslést.

Anna Łosiak, aki a Lengyel Tudományos Akadémia kráterkutatója, elmondta, hogy az új tanulmányban azonosított gyűrűk talán nem is kráterek. Ha valóban azok – tette hozzá -, akkor a következmények aggasztóak, mert „rengeteg űrszikla jöhet, amelyek gondot okozhatnak”.

Hasonlóképpen vélekedik Gordon Osinski kanadai bolygókutató, a Western University professzora, aki az ország hamarosan induló holdjárójának tudományos csapatát vezeti. Osinski nem tudta egyértelműen azonosítani a gyűrűket a tanulmány adataiban. „Ezek a vonások annyira nehezen kivehetők, hogy nem hiszem, hogy ilyen könnyen el lehetne dönteni „.