Einstein hihetetlen jóslata szerint az állatoknak ‘szuper érzékeik’ vannak

Jóval azelőtt, hogy tudtuk volna, hogy a madarak “látják” a Föld mágneses mezejét, Albert Einstein a szuper érzékekkel rendelkező állatok lehetőségéről beszélt egy másik kutatónak írt levelében.

Egy rég elveszett levél

A tudós 1949-ben egy érdeklődő mérnöknek írt, rég elveszett levele rendkívül előrelátónak bizonyult a biológia és a fizika területén – írja a Science Alert (a képeket is ezen a linken tekinthetik meg). Glyn Davys mérnök eredeti kérdése, amely a levelezést elindította, azóta elveszett. Einstein válaszából ítélve azonban Davys kérdése az állati érzékeléssel volt kapcsolatos, és azzal, hogy ez mit mondhat el nekünk a fizikai világról.

“Elképzelhető, hogy a vándormadarak és a postagalambok viselkedésének vizsgálata egy napon valamilyen, még nem ismert fizikai folyamat megértéséhez vezethet” – írta Einstein válaszában.

Ma már tudjuk, hogy Einsteinnek igaza volt

Több mint 70 évvel később már tudjuk, hogy Einstein megérzései helytállóak voltak. A madarak a szemükben lévő speciális fotoreceptorok segítségével érzékelik a Föld mágneses mezejét. Ezen receptorok érzékenyek a bolygó mágneses mezejének finom változásaira. Ez teszi lehetővé számukra, hogy több ezer kilométert vándoroljanak anélkül, hogy eltévednének.

Más állatoknak, például a tengeri teknősöknek, a kutyáknak és a méheknek is megvan az a hátborzongató képességük, hogy érzékelik bolygónk mágneses mezőit. Bár esetükben ez nem feltétlenül a szemükön keresztül történik.

“Elképesztő, hogy [Einstein] évtizedekkel azelőtt fogalmazta meg ezt a lehetőséget, hogy empirikus bizonyítékokból kiderült volna, hogy számos állat valóban képes érzékelni a mágneses tereket, és felhasználni ezeket az információkat a navigációhoz” – írták 2021-ben a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói, ahová a levelet adományozták.

Mire alapozhatta feltételezését?

Einsteinnek mégis volt néhány támpontja, amely a gondolkodását irányíthatta. A levél megírásának idején a biológiai és a fizikai tudományok úgy kezdtek összeolvadni, mint még soha korábban. Nem sokkal azelőtt fedezték fel a denevér echolokációt, a radartechnológia pedig abban az időben kezdett gyökeret verni.

Valójában Davys maga is kutató volt ezen a területen, és valószínűleg ezért érdekelték őt más furcsa állati érzékek is, például a méhek által mutatottak. Einsteinben egy hasonlóan gondolkodó emberre talált. Úgy tűnik, hogy a híres fizikust a biológiai tudomány is lenyűgözte. A Davys 2011-ben bekövetkezett haláláig fel nem fedezett válaszlevél rövid, de megerősíti, hogy Einsteint is hasonlóan lenyűgözte a méhek viselkedése.

Karl von Frisch benyomása Einsteinre

Az írógéppel írt feljegyzésben Einstein bevallja, hogy jól ismeri Karl von Frischet, aki nemrég rájött, hogy a méhek a fény polarizációs mintázatának segítségével navigálnak. Einstein a levél elküldése előtt hat hónappal részt vett von Frisch egyik előadásán a Princeton Egyetemen. Még személyes találkozója is volt a kutatóval, és ezek az interakciók egyértelműen mély benyomást tettek rá.

Míg Davyst leginkább az érdekelte, hogy ez az új biológiai tudás hogyan szolgálhat információval a jövő technológiájához, Einstein szerint még több biológiai kutatásra van szükség. “Nem látok lehetőséget arra, hogy ezeket az eredményeket felhasználjuk a fizika alapjait érintő kutatásban” – válaszolta Davysnek.

“Ilyen csak akkor lehetne lehetséges, ha a méhek viselkedésén keresztül egy újfajta érzékszervi észlelés, illetve az ingerek újfajta érzékelése tárulna fel”.

Már sokat tudunk, de még mindig nem eleget

A levél elküldése óta sokat megtudtunk a méhek viselkedéséről és arról, hogy ezek a kíváncsi rovarok hogyan érzékelik a világot. Ahogy Einstein megjósolta, ez a tudás máris segít nekünk a technológia fejlesztésében, például az iPhone-ok kameráiban.

Az évtizedes kutatások ellenére azonban még mindig sok a rejtély. A pontos mechanizmusok, amelyekkel az állatok érzékelik a fényt vagy a Föld mágneses mezejét, még mindig nem tisztázottak, és nem biztos, hogy minden fajnál ugyanolyanok.

Úgy tűnik, a méhek például a hasukban érzékelik a mágneses mezőt, míg a madarak és a kutyák ezt elsősorban a szemükben lévő speciális fotoreceptorokon, az úgynevezett kriptokrómokon keresztül teszik. Még az emberi sejtek is termelnek kriptokrómokat, és a legújabb kutatások szerint ezek a sejtek dinamikusan reagálnak a mágneses mező változásaira.

Ez azért ironikus a Science Alert szerint, mert ez az, amit egy egyedi kvantumreakciótól várnánk. Ahhoz, hogy egy fotoreceptor érzékelje a mágneses mezőt, a sejtben lévő elektronoknak össze kellene fonódniuk, és Einstein akkoriban elvetette ezt az elképzelést, “távoli, kísérteties cselekvésnek” nevezve azt.

Egyértelmű, hogy Einsteinnek nem mindig volt igaza, de úgy tűnik, még a szakterületén kívül eső tudományterületekhez is volt esze.

A tanulmány a Journal of Comparative Physiology A című folyóiratban jelent meg.

Ez is érdekelhet:

• Hol van Nagy Sándor sírja?
• Putyin hangja már a saját honfitársait is nyilvánosan szidalmazza