A szélmalmok hallatán egészen biztosan nem Irán jutna eszünkbe, pedig a perzsák olyan szélmalmokat építettek, amelyek 1000 év múltán is működnek. A szélmalmok elképesztő kora mellett még rendkívül tartósak is. Ezek a szélmalmok még a 120 kilométer/órás szelet is kibírják. Eredetileg 500-900 között építhették ezeket az eszközöket.
Az aszbadok, vagy magyarul Irán szélmalmai egészen figyelemreméltó kort éltek meg. Az eredeti építkezésről nincs pontos adat, de kutatók úgy gondolják, hogy valamikor időszámításunk után 500 és 900 között építhették ezeket. Ezek a szélmalmok egy északkeleti kis iráni városkában találhatók, amelynek a neve Nashtifan. A város eredeti neve Nish Toofan volt, ami lefordítva azt jelenti, hogy “a vihar csípése.” A szélmalmok évszázadok óta használatban vannak, és akár a 120 kilométer/órás szelet is kibírják.
Az Aszbadok
Irán keleti részén egész évben fúj az úgynevezett “shamal”, az északi erős szél. Míg Irán más részein csak ősszel és télen fúj a szél, addig az ország ezen részein még akkor is folyamatosan fúj a szél, ha máshol áll a levegő. Ebből kifolyólag ez a tökéletes hely a gyakorlatilag folyamatosan mozgásban lévő szélmalmoknak. Ráadásul ezek nem is gyenge szelek, hiszen néha még a 100 kilométer/órás sebességet is elérik.
Mint a legtöbb szélmalmot, ezeket is a gabona őrlésére használják — írja a Surfiran. Az aszbadok felépítés egészen az ókori időkig nyúlik vissza. Az itt élő emberek megpróbálták a sivatag nyújtotta nehézségeket a saját előnyükre fordítani, látszólag hatalmas sikerrel. Ráadásul a szélmalmok nem csak az őrlésnél voltak hasznosak, de remek védelmet is nyújtottak. Ezeket a szélmalmokat ugyanis hatalmas falakban építették, amelyek akár 1 kilométer hosszúak is lehettek. A szélmalom fal védelmet nyújtott a közeli településeknek az erős szelekkel és viharokkal szemben.
A szélmalmokat fából, sárból és téglából építették. Maguk a lapátok függőlegesen helyezkedtek el, és a megszokott szélmalmokkal ellentétben horizontálisan forognak.
Ősi technológia
Nashtifani szélmalmok a világ legrégebbi ilyen építményeinek számítanak, amelyek akár több, mint 1000 éve is működhetnek. Az eredeti dizájn Perzsia keleti részéről eredeztethető. A két emelet, vagy 20 méter magas szélmalmok alatt épületek helyezkedtek el. Ezekben a szobákban helyezkedett el a malomkő, ahol a gabonát lisztté őrölték. A település környékén körülbelül 30 hasonló építmény található. Azonban 2002-ben a nashtifani aszbadokat nemzeti örökséggé nyilvánította az Iráni Kulturális Örökség Osztálya. Leginkább az a különlegessége a nashtifani szélmalmoknak, hogy a legtöbb hasonló szerkezettel szemben ezek a mai napig is működőképesek.
Egészen hihetetlen látvány, ahogy ezek a szerkezetek még a mai napig is őrlik a gabonát csakúgy, mint azt tették nagyjából a Honfoglalással egy időben. Gondoljunk csak bele, mi mindent megélhettek ezek az épületek, ha ilyen régóta használatban vannak.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
