A Nagy csendes-óceáni szemétsziget már akkora, hogy tengerparti lények telepedtek le rajta
A nyílt óceántól idegennek hitt tengerparti állatokat találtak a műanyaghulladék hömpölygő tömegén, a Nagy csendes-óceáni szemétszigeten.
“A műanyaggal kapcsolatos problémák túlmutatnak azon, hogy az állatok lenyelik vagy belegabalyodnak” – magyarázta Linsey Haram, a Smithsonian Környezetkutató Központ korábbi tengeri ökológusa. “Lehetőséget teremt arra, hogy a part menti fajok biogeográfiája nagymértékben kibővüljön, amit korábban lehetetlennek gondoltunk.”
Haram először hívta fel a figyelmet a nyílt óceánon úszó műanyag tutajokon úszó part menti fajok megjelenésére egy tanulmányban. Mint annak társszerzője, figyelmeztetett, hogy ez egy új útvonal lehet, amelyen keresztül a part menti élőlények új élőhelyekre törnek be.
Eddig ritkán dokumentálták, de az egyik történelmi példa a 2011-es japán földrengés és szökőár által a tengerbe sodort műanyag törmelékeken keresztül a Csendes-óceán északi részén átutazó, partvidéken élő gerinctelen állatokról szólt. 2017-ben Észak-Amerikában és Hawaiin gerinctelen fajok százai kapaszkodtak meg hat éven át a partra mosott törmelékben.
Az azonban, hogy a tengerparti fajok, amelyekről egykor azt feltételezték, hogy képtelenek hosszú ideig túlélni a nyílt tengeren, milyen mértékben szálltak fel a szemétszigetekre, nagyrészt ismeretlen maradt. Milyen fajok találnak menedéket a szemétben? Milyen új közösségek alakulnak ki a nyílt tengeren, messze a megszokott határaikon túl?
E kérdések megválaszolása érdekében Haram mintát vett a Nagy csendes-óceáni szemétszigetből, amely továbbra is folyamatosan növekszik a Csendes-óceán északi részén, több ezer kilométerre minden partvonaltól. A legújabb tanulmányok szerint a műanyaghulladék nagy része mindössze öt iparosodott, halászattal foglalkozó nemzethez köthető, de a szemétszigetbe “beköltözött” váratlan “vendégek” egyre növekvő gyülekezetét eddig többnyire figyelmen kívül hagyták.
Most Haram legújabb tanulmánya azt mutatja, hogy a műanyaghulladékon tutajozó part menti fajok közösségei sokkal elterjedtebbek és változatosabbak, mint azt a tudósok korábban gondolták.
A tengerparti gerinctelen fajok, például rákok, tengeri anemónák és bryozoák, a Haram és kollégái által vizsgált 105 műanyag tárgy mintegy 70 százalékán megtalálhatóak voltak. A tengerparti fajok száma és taxonómiai gazdagsága is messze meghaladta az általában a nyílt óceánban előforduló nyílt tengeri fajok sokféleségét.
“Úgy tűnik, hogy a part menti fajok ma már a nyílt óceánban is fennmaradnak egy neopelágikus közösség jelentős részeként, amelyet a hatalmas és egyre növekvő műanyaghulladék-szigetek tartanak fenn” – írják a kutatók új tanulmányukban.
A part menti gerinctelenek nemcsak túléltek, hanem láthatóan virágoztak is az újonnan talált, lebegő élőhelyükön. A szemét között páfrányszerű hidroidokat (a medúzák és a korallok rokonai) találtak, amelyek szaporodási struktúrákat hordoztak, valamint tojást hordozó kétéltűeket és különböző méretű tengeri anemónákat.
Úgy tűnik, hogy a műanyagtömeg nem hátráltatja a part menti fajokat a szaporodásban.
Érdemes elolvasni:
