Ez van a Hold belsejében
Egy alapos vizsgálat megállapította, hogy a Hold belső magja valójában egy szilárd gömb, amelynek sűrűsége a vaséhoz hasonló. A kutatók reményei szerint ez segít eldönteni a Hold belső magjáról szóló hosszú vitát. És bíznak abban, hogy ez a Hold – és ezen keresztül a Naprendszer – történetének pontosabb megértéséhez vezet majd.
A Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ csillagásza, Arthur Briaud által vezetett csoport kifejtette álláspontját, számol be a Science Alert.
“Eredményeink megkérdőjelezik a Hold mágneses mezejének fejlődését, köszönhetően a belső mag kimutatásának, és támogatják a globális ‘köpenyátfordulás’ forgatókönyvét, amely betekintést nyújt a Hold ‘bombázásának’ időszakába a Naprendszer első egymilliárd évében.”
A ‘köpenyátfordulás’ során a köpeny alsó rétege kevésbé sűrűbb, mint a felső, ennek következtében pedig a kettő helyet cserél.
A Naprendszer objektumainak belső összetételét a leghatékonyabban a szeizmikus adatok segítségével lehet megállapítani. Az, ahogyan a rengések által keltett akusztikus hullámok áthaladnak egy bolygó vagy hold belsejében lévő anyagon és visszaverődnek róla, segíthet a tudósoknak az objektum belsejét részletesen feltérképezni.
Történetesen rendelkezünk az Apollo-misszió által gyűjtött holdi szeizmikus adatokkal. De ezek felbontása túl alacsony ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk a belső mag állapotát. Tudjuk, hogy van egy folyékony külső mag, de hogy mit foglal magában, továbbra is vita tárgyát képezi. A szilárd belső mag és a teljesen folyékony mag modelljei egyformán jól működnek az Apollo-adatokkal.
Meglepő eredmények
Hogy ezt egyszer és mindenkorra kiderítsék, Briaud és kollégái űrmissziókból és lézeres távolságmérési kísérletekből származó adatokat gyűjtöttek össze, hogy összeállítsák a különböző holdi jellemzők profilját. Ezek közé tartozik a Földdel való gravitációs kölcsönhatás okozta deformációjának mértéke, a Földtől való távolságának változása és a sűrűsége. Ezután különböző magtípusokkal végeztek modellezést. Ennek segítségével kideríthetik, melyik felel meg leginkább a megfigyelési adatoknak.
Számos érdekes megállapítást tettek. Először is, azok a modellek, amelyek a legjobban hasonlítottak a Holdról ismert modellekhez, aktív mozgást írnak le mélyen a holdköpeny belsejében. Ez azt jelenti, hogy a Hold belsejében a sűrűbb anyag a középpont felé esik, a kevésbé sűrű anyag pedig felfelé emelkedik. Ezt az aktivitást már régóta javasolják a Hold vulkanikus régióiban található bizonyos elemek jelenlétének magyarázataként. A kutatócsoport kutatása egy újabb ponttal bővíti a “mellette” bizonyítékok sorát.
Megállapították, hogy a holdi mag nagyon hasonlít a földihez – egy külső folyékony réteggel és egy szilárd belső maggal. Modellezésük szerint a külső mag sugara körülbelül 362 kilométer, a belső magé pedig körülbelül 258 kilométer. Ez a Hold teljes sugarának körülbelül 15 százaléka.
A csapat megállapította, hogy a belső mag sűrűsége is körülbelül 7822 kilogramm köbméterenként. Ez nagyon közel van a vas sűrűségéhez.
Érdekes módon 2011-ben a NASA Marshall bolygókutatója, Renee Weber által vezetett csoport hasonló eredményre jutott, amikor az Apollo-adatokon az akkori legmodernebb szeizmológiai technikákat használta a holdi mag tanulmányozására. Bizonyítékot találtak egy szilárd belső magra, amelynek sugara körülbelül 240 kilométer, sűrűsége pedig körülbelül 8000 kilogramm köbméterenként.
Briaud és csapata szerint eredményeik megerősítik ezeket a korábbi eredményeket, és elég erős bizonyítékot szolgáltatnak a Földhöz hasonló holdi mag létezésére. Ez pedig érdekes következményekkel jár a Hold fejlődésére nézve.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Valóban létezik a fáraók átka? Ez áll a legenda mögött
A világ legszárazabb sivatagában valójában nyüzsög az élet
Kilométeres ‘pókokat’ találtak a Mars felszínén
Orosz diplomata: Lengyelország is célponttá válik
Caravaggio, a bajkeverő itáliai művész, aki szó szerint meghalt a művészetért
Putyin egyik csatlósa szerint 2030-ra megsemmisítik a NATO-t