Oroszország bevetheti a múzeumi tankokat is, de lehet, jobban járnak vele

Egy T-55-ös tank a finnországi Parola Páncélozott Jármű Múzeumban. Fotó: Wikimedia Commons

Egy tankokkal megrakott tehervonat robog a tavaszi napsütésben. “Érdekes” – mondja egy nő, miközben a telefonját a konvojra irányítja. “Ez már a második ilyen vonat, pedig az előbb ment el egy hasonló.” Jelenleg ilyen lehet Oroszország vasútállomásain várakozni.

A látszólag március végén készült CNN videón régi szovjet tankok szállítása látható, valahol Oroszország területén. Moszkva már korábban is alkalmazott régebbi katonai felszereléseket a raktárakból, hogy segítse az ukrajnai háború folytatását. De ez most egy teljesen más történet.

A tankok T-55-ösök, egy olyan típus, amelyet a Szovjetunió Vörös Hadserege először 1948-ban, nem sokkal a második világháború vége után állított hadrendbe. Olyan régiek, hogy múzeumokban is megtalálhatók.

“Ez volt az első fő harckocsi, amelyet a Szovjetunió a hidegháború idején használt” – mondta John Delaney történész, a cambridge-i Duxfordban található Birodalmi Hadtörténeti Múzeum (IWM) vezető kurátora, miközben a CNN-nek megmutatott egyet.

“Addig a pontig három, egymástól nagyon jól megkülönböztethető harckocsitípus volt, a könnyű, a közepes és a nehéz harckocsik, amelyeknek különböző szerepük volt a harctéren. Az 50-es évek közepén alakult ki ez a koncepció, amely megpróbált egy olyan harckocsit létrehozni, amelyik mindenből tudott egy kicsit, és ez lett a fő harckocsi típus.”

A T-55-ös utódja, a T-62, és T-63-as tankok vonaton szállítva.
Fotó: Wikimedia Commons

Képes lesz Oroszország a fészerből elővett tankokkal áttörést elérni?

A Vörös Hadsereg számára ez volt a T-55-ös és annak számos változata, amely később a világ legnagyobb mennyiségben gyártott harckocsija lett. Összesen több, mint 100 000 darabot gyártottak belőle. Olcsó, megbízható, könnyen kezelhető és karbantartható, Egyiptomtól Kínán át Szudánig a hadsereg egyik fő támasza volt, ahol még ma is használják.

Kelet-Európában a volt Varsói Szerződés országaiban a felkelések leverésére használták őket, 1956-ban Magyarországon, majd 1968-ban Prágában, az akkori Csehszlovákia fővárosában. A következő évtizedekben azonban, amikor nyugati gyártású harckocsik ellen vetették be őket – néhány arab-izraeli konfliktusban, majd az Öböl-háborúban -, már nem voltak ellenfelek.

“Az első Öböl-háborúban, 1991-ben például az amerikai és brit tankok 23 kilométerről ütötték ki az iraki T-55-ösöket.”

Az IWM szárazföldi hadviselési csarnokában található változat az 1960-as években épült, és a keletnémet hadseregé volt. A német újraegyesítés után került a múzeum tulajdonába, mivel Berlin a NATO-szabványnak megfelelő változatokat, például a Leopard 1-et, majd a most épp ukránoknak adományozott Leopard 2-t részesítette előnyben, és háttérbe szorította az elavult szovjet felszerelést.

Mire Oroszország az 1980-as években elkezdte leszerelni a saját T-55-öseit, még mindig több mint 28 000 darab volt belőlük – mondta Delaney, hozzátéve, hogy ezeket inkább leszerelték, mint selejtezték.