3000 éves ősi pékséget találtak lisztbe borítva
A régészek az örményországi Mecamorban egy 3000 éves pékséget tártak fel, amely meglepő módon még mindig több zsáknyi lisztet rejt a talajba ágyazva. A felfedezés egy nagyméretű, több kemencét is magában foglaló ősi épület maradványain belül történt, amelyet tűzvész pusztított el.
“A liszt fényes foltok formájában maradt meg. Első pillantásra úgy tűnt, mintha világos hamu lenne. A flotálás során azonban bebizonyítottuk, hogy lisztről van szó, nem pedig hamuról” – számolt be a kutatás vezetője, Krzysztof Jakubiak professzor a Varsói Egyetem régészeti karáról az Ancient Origins alapján.
A liszt több tíz centiméter vastag réteget képezett. Becslések szerint eredetileg akár 3,5 tonna, többnyire búzalisztet tárolhattak az épületben. Azonban csak néhány zsáknyi szerves anyag maradt meg az évszázadok során.
A tágabb örmény térségben is történtek hasonló lisztfelfedezések, például Teisebaini erődtelepülésen, amely az ősi Urartu királysághoz tartozott. A Kaukázus térségében a lisztet jóslási célokra használták, ami potenciálisan megváltoztathatja az épület funkciójának értelmezését, de ezt még tovább kell vizsgálni.
Több funkciója is lehetett az épületnek
A tágabb örmény térségben is történtek hasonló lisztfelfedezések, például Teisebaini erődtelepülésen, amely az ősi Urartu királysághoz tartozott. A Kaukázus térségében a lisztet jóslási célokra használták, így a felfedezett épület lehet, hogy teljesen más célt szolgált, de ezt még tovább kell vizsgálni.
A palota méretű építményt a Kr. e. 11. század végétől egészen a Kr. e. 9. század elejéig használták, és kezdetben középületként működött. Később, amikor kemencéket építettek hozzá, az épület gazdasági szerepet kapott. Közösségi térként is jelentős szerepe lett, ahol az emberek búzalisztből kenyeret sütöttek. Végül egy tűzvész következtében az épület összeomlott, írja a Miami Herald. Talán még több más átmeneti funkciója is volt, de ez még válaszra vár.
Az épület két sor 18 faoszlopból állt, amelyek egy nádfedeles, fából készült oromzattal ellátott tetőt tartottak. A faelemek már az idő martalékává váltak, de a kőoszlopok alapjai, a gerendák és a tetőlemezek jól megőrződtek, így bepillantást nyerhetünk az eredeti szerkezetébe.
“Ez tehát az egyik legrégebbi ismert ilyen típusú építmény a Dél-Kaukázus és Kelet-Anatólia területéről. Maradványai csak az ősi tűzvésznek köszönhetően maradtak fenn ilyen jól, amely véget vetett ennek az objektumnak” – tette hozzá Jakubiak professzor.
Érdemes elolvasni:
