‘Kozmikus kincsesbányát’ talált a James Webb űrtávcső
A James Webb űrtávcső (JWST) bámulatos képet készített egy távoli küllős spirálgalaxisról. A képpel a csillagászok célja a csillagok születésének tanulmányozása az űr mélyebb régióiban.
A JWST a Szűz csillagképben 17 millió fényévre található NGC 5068 galaxist figyelte meg, az Európai Űrügynökség (ESA) által “kincsesbányának” nevezett, viszonylag közeli galaxisokban végzett csillagkeletkezési megfigyelések létrehozására irányuló küldetése részeként.
Ez a tárház segíthet a tudósoknak jobban megérteni a csillagkeletkezési folyamatokat, és így azt is, hogyan fejlődnek az olyan küllős spirálgalaxisok, mint a mi Tejútrendszerünk. Az galaxison gáz- és csillagcsíkok húzódnak végig. A kép bal felső sarkában látható a galaxis fényes és sűrű központi sávja, amely megkülönbözteti a “nem küllős” spirálgalaxisoktól. A kép megtekinthető a Space.com oldalán.
Ezek a nagy központi sávok nem szilárd objektumok, hanem szorosan egymáshoz kapcsolódó csillagokból állnak. Ez és az ehhez hasonló galaxisok csillagsávjai arra utalhatnak, hogy idősebbek és fejlettebbek, mint a küllő nélküli spirálgalaxisok. Az oka az, hogy ezeknek a struktúráknak a kialakulásához a feltételezések szerint körülbelül 2 milliárd évre van szükségük.
Ahogy ez a csillagsáv kavarog, a csillagászok úgy gondolják, hogy a galaxisok középpontjába húzza a gázt és a port, ahol az intenzív csillagszületések üzemanyagaként szolgál. Úgy tűnik, hogy az NGC 5068-ban a képződmény hatására a csillagok spirálszerű alakban alakulnak ki. Ezek a vastag gáz- és porfelhők, amelyek csillagok keletkezése során omlanak össze, a látható fényt is elzárják. Így az átlátszatlan csillagkeletkezési régiók nehezen tanulmányozhatók, legalábbis a látható fény hullámhosszán.
Itt jön a képbe a James Webb
A James Webb ideális eszköz arra, hogy átnézzen ezeken a felhőkön, mivel az infravörös fény a poron és a gázon többnyire akadálytalanul áthatol. Illetve a 2021 karácsonyán induló nagy teljesítményű űrteleszkópot arra is tervezték, hogy infravörösben lássa a világegyetemet.
Az NGC 5068 galaxisról készült kép, amely legalább 45 000 fényév átmérőjű, és a Földről szemközt látható, a JWST két elsődleges műszere, a Mid-InfraRed Instrument (MIRI) és a Near-Infrared Spectrograph (NIRSpec) segítségével készült, mindkettőt az infravörös fény különböző hullámhosszaira beállítva.
A JWST eddig 19 viszonylag közeli csillagkeletkezésről gyűjtött képeket, amelyeket a csillagászok más űrtávcsövek és földi obszervatóriumok megfigyeléseivel kombinálva jobban megérthetik a csillagkeletkezést.
Ezek közé tartoznak a Hubble Űrteleszkóp több mint 10 000 csillaghalmazról készült felvételei, mintegy 20 000 csillaghalmaz spektroszkópiai feltérképezése, a csillagkeletkezési emissziós ködök megfigyelései a Very Large Telescope (VLT) segítségével, valamint az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) által azonosított 12 000 sötét és sűrű molekuláris felhő képalkotása.
Ezek a megfigyelések együttesen az elektromágneses spektrum széles skálájáról adnak képet a csillagászoknak, részletesen feltárva a csillagkeletkezés jellemzőit.
Érdemes elolvasni: