Plútó kapuja, az átjáró az alvilágba, amely a mai napig halálos

Törökországban van egy hely, ahol furcsa gőzök törnek elő a földből, amelyeket az ókori emberek az alvilág isteneihez intézett szertartásaik során használtak. A Plútó kapuja néven ismert hely halálos átjáró két világ között.

A Plútó kapuja egyike a különleges vallási templomoknak, amelyet Plútó istennek (eredetileg Hádésznak, de az ő neve végül magának az alvilágnak a szinonimájává vált) szenteltek. A délnyugat-törökországi Pamukkale nevű város közelében fedezték fel újra 2013-ban, miután olasz régészek egy termálforrás útvonalát követték, számol be az IFLScience.

A történelmi források szerint ez a kapu valahol Hierapoliszban volt, amelyet Kr. e. 190-ben alapított II. Eumenész, Pergamon királya. A város a gyógyítás központjaként ünnepelt, nyüzsgő hely volt. Az orvosok úgy vélték, hogy a mélyből feltörő termálforrások gyógyító tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek segítenek a betegeken és enyhítik a krónikus panaszokat. A várost végül a Római Köztársaságnak ajándékozták, miután Pergamon utolsó attalida királya Kr. e. 133-ban meghalt.

Bár Hierapolisz később fontos szerepet játszott a kereszténység elterjedésében a Kr. u. első században, Plútó temploma olyan hely maradt, ahol az ókori népek a khtonikus istenekkel, az alvilág uraival kommunikálhattak.

Áldozatok Plútó istennek

A templomot egy kapuval és az azt körülvevő arénával együtt építették, amely magába a barlangba vezetett. A látogatóknak tilos volt belépniük a belső térbe, de emelt székeken ülve megfigyelhették a papokat munka közben. Napfelkeltekor bikákat vezettek át az arénán a kapu felé, és figyelték, ahogy az állat küzd, majd gyorsan elpusztul, miközben a papok sértetlenek maradtak.

A látogatók akár maguk is részt vehettek ebben a rituáléban. Vásárolhattak kis állatokat és madarakat, amelyeket aztán szabadon engedtek az arénában. A bevételekből a templom finanszírozását oldották meg, éppen úgy, ahogyan a mai ajándékboltok működnek, csak sokkal morbidabb. Belépés után az állatok szinte azonnal elpusztultak, a bámészkodók legnagyobb döbbenetére.

Erről Sztrabón, a híres görög földrajztudós, filozófus és utazó is beszámolt.

“Ez a tér olyan ködös és sűrű párával van tele, hogy az ember alig látja a talajt. Bármely állat, amely behatol, azonnali halállal találkozik. Én verebeket dobtam be, és azok azonnal kilehelték lelküket és lezuhantak.”

A barlangból felszálló füst még mindig olyan erős, hogy a madarak sokszor most is elpusztulnak, ha túl közel mennek hozzá.

Ezeket a haláleseteket a barlang hasadékából kiáramló, a termálvizet kísérő gázok okozzák. A kutatók 2018-ban megvizsgálták a vulkáni szén-dioxidot (CO2), és megállapították, hogy a légkörben lévő koncentrációja attól függően változik, hogy milyen közel vagyunk a bejárathoz. Az arénán belül, ahol az állatokat feláldozták, a CO2-szint 4 és 53 százalék között lehetett, attól függően, hogy milyen közel helyezkedtek a barlang bejáratához, illetve a talajszint feletti magasságtól.

A földfelszínhez közeledvén egyre erősebb volt a koncentráció. Lényegében a gőz egy láthatatlan mérgező tavat alkotott a felszínen. Mindez olyan erős volt, hogy a sűrűbb egy percen belül megölték az embert.

Maguk a papok csak azért tudták elviselni a szertartást, mert magasabban voltak, mint a feláldozott állatok. Ez azt jelentette, hogy a szájuk és az orruk az alattuk összegyűlő halálos felhő fölött maradt.

Érdemes elolvasni:

• Videó: 3 ok, amiért soha ne látogassuk meg az egyiptomi piramisokat
• Európa legveszélyesebb szupervulkánja egyre közelebb kerül a kitöréshez