Ilyen volt az élet az ókori Görögországban, meglepőek Athén és Spárta különbségei

Az ókori Görögországban a mindennapi élet városállamonként változott. Athénban és Spártában az emberek olyan ellentétes hagyományok szerint éltek, mintha teljesen más országokból származnának.

Annak ellenére, hogy közös volt az örökségük és a nyelvük, az ókori Athén és Spárta merőben különböző volt. Életmódjuk, kultúrájuk és értékrendjük gyakran egymásnak feszült. Emiatt a két városállam gyakran nem volt a legbarátságosabb viszonyban egymással, írja a Greek Reporter.

A spártaiak harcosok voltak, fegyelmezettek és erősek, és mindig készek voltak meghalni a hazájukért. Innen ered a jól ismert “spártai” kifejezés, amelyet ma is használunk, és amely azt jelenti, hogy valaki szigorú életet él, és közömbös az élvezetek és a fényűzés iránt. Az athéniak viszont műveltek voltak, és akik nem voltak katonák, azok filozófusok, politikusok, írók, zenészek és szobrászok voltak.

Spárta: az önmegtartóztatás világa

A spártai élet az egyszerűség és az önmegtagadás jegyében telt. A gyermekek inkább az állam gyermekei voltak, mint a szüleiké. Katonának, az államhoz hűségesnek, erősnek és önfegyelmezettnek nevelték őket. Amikor egy spártai csecsemő megszületett, katonák jöttek a házhoz, és alaposan megvizsgálták, hogy megállapítsák az erejét. A csecsemőt víz helyett borban fürdették, hogy lássák, hogyan reagál. Ha egy csecsemő gyenge volt, a spártaiak ledobták egy szikláról vagy elvitték, hogy jogok nélküli rabszolga legyen (helóták).

A városállam, és nem a szülők döntöttek a gyermekek sorsáról. Az anya puhító hatását károsnak tartották a fiúk nevelésére, ezért a spártai fiúkat hétéves korukban elvették az anyjuktól, és kollégiumba helyezték más fiúkkal, hogy katonának képezzék ki őket. Kemény fizikai edzésen és nélkülözéseken mentek keresztül, hogy erősek legyenek. Sokszor cipő és élelem nélkül meneteltek.

A spártai fiúk megtanulták a harc művészetét, a fájdalom elviselését és a túlélést az eszük segítségével. Az idősebb fiúk szívesen megagyalták a fiatalabbakat, hogy keményebbé tegyék őket.

Amint betöltötték a húszat, a spártai fiatalembereknek szigorú vizsgát kellett tenniük ahhoz, hogy elvégezhessék az érettségit, és teljes jogú állampolgárok lehessenek, mivel csak az arra érdemes katonák kaptak arisztokratikus állampolgárságot. Ha megbuktak a vizsgán, soha nem lettek állampolgárok, hanem a perioikosz tagiai, azaz másodosztályú polgárok lettek.

Ha a fiatalemberek megfeleltek, továbbra is a kaszárnyában éltek, és katonaként képezték őket, valamint házasodniuk kellett, hogy új spártai generáció szülessen. Az állam adott nekik egy darab földet, amelyet rabszolgák műveltek. A bevételből főállású katonaként eltartották őket. Harmincéves korukban megengedték nekik, hogy a családjukkal éljenek, de hatvanéves korukig folytatták a kiképzést, amikor is visszavonultak a katonai szolgálatból.

A lányok és nők szabadságot kaptak Spártában

A lányokat is hétévesen vitték el otthonról, és iskolába küldték, és őket is harcolni és küzdeni tanították. A spártaiak hittek abban, hogy az erős anyák erős gyermekeket szülnek, ezért a nőknek megengedték, hogy sportoljanak, és még ugyanannyi ételt is kaptak, mint férfi társaik, amire Athénban sem volt példa.

A spártai nőknek is állampolgársági vizsgát kellett tenniük felnőtté válásuk idején. Ha ezt sikeresen teljesítették, férjet jelöltek ki számukra. A nászéjszakára készülve pedig rövidre vágták a hajukat, és férfiruhába öltöztették őket. Ezután a férj visszatért a kizárólag férfiakból álló kaszárnyájába, ahol gyakran voltak szeretői. A férfiak és a nők nem éltek együtt, de időnként találkoztak családalapítás céljából.

Mivel az idő nagy részében egyedül éltek, a spártai nők sokkal nagyobb szabadságot és függetlenséget élveztek, mint a többi, másik városállamban élő nő. Szabadon járkálhattak a városban és intézhették saját ügyeiket.

Az athéni nőknek nem volt ilyen könnyű dolguk

Athénban azonban a lányokat és a fiúkat egészen másképp nevelték. Míg a fiúk hétéves korukban iskolába mentek, addig a fiatal lányok házasodásukig otthon maradtak, és csak ritkán hagyták el az otthonukat. A lányok ráadásul nem részesültek formális oktatásban, de néhány anya megtanította a lányait írni és olvasni. Mások megtanultak táncolni vagy hangszeren játszani, bár egy jó család nem tartotta helyénvalónak a hangszereket a lányok számára.

A fiatal lánynak az volt a feladata, hogy segítsen az anyjának az otthonban, de olykor a földeken is kellett dolgoznia. Továbbá lényeges volt számukra, hogy egy fiatal lányt a jövőbeli anyai szerepére készítsenek fel. Minden lány tanult háztartási munkákat, mint például a szövést, a textilmunkát, a gyermekgondozást, a hímzést és a főzést. Így a lányokat az otthonukhoz kötötték, és gyakran csak bizonyos ünnepek alkalmával hagyhatták el a házat.

Athénban hagyományosan rendkívül fiatalon, körülbelül tizennégy-tizenöt éves korukban mentek férjhez, és ezután a férjük otthonában éltek. Miután férjhez ment, a fiatal feleség többnyire otthon élt, és csak a háztartással foglalkozott.

Az athéni oktatás a maihoz hasonló

Az ókori Athénban a fiúk szintén hétéves korukban kezdték az iskolát. Viasszal bevont táblákon, tollal írtak. A tantárgyak hasonlóak voltak a ma tanítottakhoz. Az athéni fiúkat matematikára tanították, beleértve a törteket, az összeadást, a kivonást, az osztást és a szorzást. Tanulták Homérosz történeteit, valamint írást és olvasást is, és zenei oktatásban részesültek, amely általában magában foglalta a líra elsajátítását is.

A testnevelés és a sportok közé tartozott az íj és a nyílvessző, valamint a parittyázás, de birkózó- és úszóversenyeket is rendeztek. A tehetősebbek megtanultak lovagolni. Tizennégy éves korukra a fiúkat egy másik iskolába léptették át kamaszkorukra. Tizennyolctól húsz éves korukig pedig minden fiúnak katonai iskolába kellett járnia. Harmincéves koruktól kezdve részt vehettek a politikában, és ebben a korban is házasodtak.

Az ókori Athénban más volt az élet, mint Görögország többi részén

A férfiak voltak az egyetlenek, akiket állampolgároknak tekintettek, így gyakran látták őket a városban a rabszolgákkal együtt intézni a dolgaikat. A férfiak piacra jártak, találkoztak a barátaikkal, és templomokba mentek imádkozni. Így azonban a férfiak voltak azok is, akik az összes bevásárlást és a házon kívüli ügyintézést elvégezték.

Az athéni férfiaknak külön szobájuk volt a házban, csak maguknak. Itt a férfiak és barátaik henyéltek és szórakoztak. A rabszolgákon és a szórakoztatókon kívül nők nem tartózkodhattak ebben a szobában.

A spártai férfiakkal ellentétben a művelt, jómódú athéniakat nagyon érdekelték a művészetek, a filozófia és az esztétika. Az olyan építészeti remekművek, mint a Parthenon és az Erechtheion, valamint Praxitelész és Phidiász számos szobra bizonyítják, hogy az athéni emberek a mindennapi életben sokkal kulturáltabbak voltak, mint sokan az ókori Görögországban, különösen spártai társaik.

Érdemes elolvasni:

• Tudtad, hogy a neandervölgyi DNS alakítja még mindig sok mai ember biológiáját?
• Egyiptom leghíresebb fáraója ittas vezetés miatt halhatott meg