Ez volt a Szovjetunió legfontosabb biológiai fegyvergyára

A biológiai fegyvereket érdemes izolált területen fejleszteni és tesztelni. Ezzel elkerülhető, hogy egy esetleges probléma esetén a fertőzés túl nagy méreteket öltsön. Egy sziget kifejezetten jó erre a célra, amennyiben az nem szárad ki. Illetve az is sokat számít, ha a laboratórium lezárása előtt semlegesítik azt.

Az Aralszki-7 volt a Szovjetunió egyik legfontosabb biológiai fegyvergyára és tesztterülete. Mint az a nevéből is látszik ez az Aral-tó egyik szigetén helyezkedett el, melynek neve Vozrozsdenyija. Az Aral-tó valamikor tökéletes helyszín volt az ilyen tesztek elvégzésére. A probléma csak az, hogy mára a szigetből félsziget lett. Az egykor külvilágtól elzárt sziget mára már nincs igazán elzárva a külvilágtól.

A környékbeli falvak lakói a mai napig is félelemmel beszélnek erről a helyről.

Aralaszk-7

A biológiai fegyverek fejlesztése a hidegháború velejárója volt. Különösebben nem meglepő, hogy a laborban lépfenéből, tífuszból, himlőfajtákból, illetve pestisből is készítettek fegyvereket, sőt tesztelték is azokat. Eredetileg 1954-ben alapították az üzemet. Ehhez tartozott még egy szintén akkor létrehozott város is: Kantubek. A városban az üzem dolgozói és családjaik éltek, körülbelül 1500 ember. A szigetnek saját reptere, diszkója és mozija is volt fénykorában.

A sziget természetesen titkos volt, bár 1960-tól kezdve a CIA tudott a létezéséről. Az ott fejlesztett kórokozókat úgy fejlesztették ki, hogy minden ismert oltással és gyógyszerrel szemben rezisztensek legyenek. Mivel szabadtéri teszteket is végeztek, így a balesetek is kifejezetten gyakoriak voltak. 1971-ben például 10 ember megfertőződött és 3-an meghaltak egy elszabadult himlőjárvány miatt. 1988-ban pedig vagy 50 000 tatárantilop pusztult el mindössze pár óra alatt az üzemtől nem messze.

A telepet 1991-ben hivatalosan bezárták, így mára már látogatható, azonban ez nem tanácsos. A személyzet és a berendezések evakuálása egészen gyorsan megtörtént. Ezenkívül viszont mindent hátra hagyták, vagy kapkodva szabadultak meg tőlük. 1988-ban több száz tonna lépfenespórát egyszerű acéltartályokban Szvedloszkba szállítottak és eltemettek. Később egy baleset során 66 ember halt meg feltehetően antrax miatt.

Amikor nemzetközi csoportok elmentek felülvizsgálni a területet, mind aggasztó adatokkal tért vissza. Ugye a legfőbb probléma, hogy az egykori sziget, már nem igazán sziget. A sziget dekontaminálása igazából a mai napig sincs lezárva. A mai napig találhatók dögtemetők fertőzni képes spórákkal. Bár a lépfene alapbaktérium önmagában nem képes embert megfertőzni, illetve emberről emberre terjedni, vannak fegyverek, amelyek képesek. Ez aggasztó, hiszen a lépfene halálozási rátája 92 százalék, de még korai felismeréssel is 45 százalék.

A lépfene esetében kifejezetten nagy gond, hogy a spórák elképesztően ellenállók és akár évtizedeken át is fertőzőképesek tudnak maradni. Bár adminisztratív akadálya nincs az egykori üzem meglátogatásának, ettől még nem feltétlenül tanácsos odamenni. A nem megfelelő végső semlegesítés miatt, nem lehet tudni, hogy milyen veszélyek leselkednek ott még a mai napig is.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• VIDEÓ: Amikor a szovjetek atomfegyvert használtak a kigyulladt gázkút eloltására
• A kutatók hatalmas titokra bukkantak a gízai nagy piramisban