Már 1,45 millió évvel ezelőtt is lemészárolták és megehették egymást az ősemberek

Újabb bizonyítékot találtak arra, hogy az ősemberek egymás holttestét lefejezték, és valószínűleg a maradványokból lakmároztak.

A tudósok megtalálták a legrégebbi bizonyítékot arra, hogy az emberek korai rokonai lemészárolták, kicsontozták és valószínűleg megették egymást – derül ki egy új tanulmányból, amely egy 1,45 millió évvel ezelőtti, Észak-Kenyából származó sípcsonton azonosított vágásnyomokat.

Egy sípcsonton, KNM-ER 741 néven ismert ősi lábszárfosszílián található kilenc nyomot a jelek szerint kőszerszámmal készítették az ember korai rokonai, amikor a húst leválasztották a csontról. A cél valószínűleg étkezésre alkalmas húsdarab volt. Bár az Stw 53 néven ismert ősi koponyán már régebbi mészárlás nyomait is kimutatták, a mostani vágásnyomok messze a legkorábbi egyértelmű jelei annak, hogy az emberi család közeli tagjai szerszámokat használtak rokonaik testének feldarabolásához. A hominin koponya Dél-Afrikából származik, és az arccsontján hentesmunkára utaló nyomok lehetnek, de a csapata által a KNM-ER 741-en azonosított nyomok “a legrégebbi kizsigerelési nyomok” a fosszilis feljegyzésekben. Azt is fontos megjegyezni, hogy az Stw 53-on található nyomok értelmezését megkérdőjelezte egy 2018-as tanulmány, amely szerint a nyomokat taposás okozhatta, ami kétségessé teszi eredetüket, míg a KNM-ER 741-en található nyomok szinte biztosan hentelésre utalnak.

Számos bizonyíték van arra, hogy a különböző homininok, azaz a Homo (ember) és a Pan (csimpánzok) nemzetségeket foglalja magában, az elmúlt néhány százezer év során lemészárolták és felfalták közeli rokonaikat, de e viselkedés eredete homályosabbá válik, amint a fosszilis feljegyzések eljutnak a 800 000 és 2,5 millió évvel ezelőtti kora pleisztocén időszakba.

A KNM-ER 741-et, amelyet eredetileg Mary Leakey paleoantropológus fedezett fel 1970-ben, úgy értelmezték, hogy vagy az Australopithecus boisei vagy a Homo erectus fajhoz tartozik, de végső soron a pontos azonossága rejtély marad. Az sem világos, hogy melyik homininfaj okozta a mészárlás nyomait.

Forrás: BRIANA POBINER

Most a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum paleoantropológusa, Briana Pobiner által vezetett kutatók bemutatták “az első (és mindeddig egyetlen) vágásnyomot, amelyet egy kora pleisztocén kori posztkraniális hominin fosszílián azonosítottak”, ahol a “posztkraniális” kifejezés minden olyan fosszíliát jelent, amely nem koponya, olvasható a Scientific Reports című szaklapban hétfőn megjelent tanulmányban.

Az ősi lábszárfosszílián található vágásnyomokat alaposan bevizsgálták a kutatók. Az eredmények szerint ha a lábhúst egy hominin faj fogyasztotta, akkor az valószínűleg praktikus és funkcionális tevékenység volt. Ez azt jelenti, hogy a “feldolgozás” egyszerűen a táplálékszerzéssel összefüggésben történt, nem bír rituális jelentéssel.

“A más hominineket lemészároló homininok ősiségének legnagyobb következménye az az elképzelés, hogy ősi rokonaink közel 1,5 millió évvel ezelőtt, legalábbis alkalmanként, más halott egyedeket lehetséges táplálékforrásként tekinthettek”

– mondta Pobiner.

Bár a kutatók valószínűnek tartják, hogy a lemészárolt tetemet táplálkozás céljából fogyasztották el, ez nem egyértelmű kannibalizmus esete, részben azért, mert a fogyasztó és az elfogyasztott állat pontos fajtája nem ismert. Ha egyazon faj tagjai gyakran eszik egymást, azt kannibalizmusnak tekintik, de ha egy hominin faj alkalmanként saját fajának vagy közeli rokonainak húsát fogyasztja el, azt az “antropofágiának” nevezett szélesebb körű gyakorlat részeként kategorizálják.

A sípcsonton található vágásnyomok annyira szokatlanok, hogy Pobiner azonnal felfigyelt rájuk, amikor 2017 júliusában rájuk bukkant a kenyai Nemzeti Múzeum Nairobi Nemzeti Múzeumában. Pobiner a múzeum hominin fosszíliáit vizsgálta, hogy olyan húsevő állatok, például kardfogú macskák, által okozott sérüléseket keressen, amelyek vadászhattak és megölhették korai emberi rokonainkat ebben a letűnt korban.

Forrás: BRIANA POBINER

Bár a KNM-ER 741-en látszólag egy nagymacska néhány harapásnyomát találták meg, több, azonos irányba mutató, tiszta vonalat is bevéstek, amely mintázat erősen arra utal, hogy a nyomokat kőszerszámok ejtették. A vágások egy vádliizom mentén is találhatók, amely a csonthoz volt rögzítve, így ez egy kényelmes hely a hús eltávolítására a testről.

“Tekintettel az oroszlánok viselkedésének változatosságára, valamint a vágásnyomok és a fognyomok jelenlétére a fosszilis hominin sípcsonton, nem lehet következtetni az egyed halálának okára, vagy akár az elsődleges fogyasztóra” – írja a csapat a tanulmányban.

“A vágásnyomok elhelyezkedése a sípcsont hátsó szárán azonban arra utal, hogy a vágásnyomok keletkezésének idején valószínűleg hús volt a tetemen”.

Más szavakkal, egy ragadozó macska lakmározhatott ennek az emberszabásúnak a testéből 1,45 millió évvel ezelőtt, csak azért, hogy elriasszák az emberszabásúak, akik maguk fejezték be az étkezést. Megfordítva, a nyomokat fordított sorrendben is okozhatták, amikor az emberszabásúak először lemészárolták az emberszabású embert, majd később egy macska döglötte meg a tetem maradványait.

Bár ezeknek a borzalmas jeleknek a teljes történetét valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, az ősi mészárlásnak ez a példátlan bizonyítéka új fényt vet az emberi elődeink életmódjára.

Ahogy írtunk már róla, megdöbbentő felfedezés történt, már az ősemberek is hajóztak?

Az ősemberek kedvenc eszköze, amelynek a funkciója még mindig ismeretlen, részeletek itt.