Miért dobálnak ürüléket a csimpánzok?

Régi kedvenc rajzfilmjeinkből ismerős lehet a jelenet, amikor egyik kedvelt főemlősünk ürülékkel dobálózik. De miért csinálják? Egyáltalán tényleg csinálják? A válasz igen, csinálják, de a miértje már egy kicsit bonyolultabb kérdés, amelyre megpróbálunk ebben a cikkben választ adni.

Állatkertbe járni nagy élmény, egészen addig, ameddig egy nagy adag exkrementum nem kerül az arcunkba. Előfordul, hogy a csimpánzok – bár más főemlősök is csinálják – ürülékkel dobálják meg az állatkertbe érkező vendégeket. De miért csinálják ezt?

Akármennyire is furcsának tűnik, az ürülék dobálása nem megszokott jelenség a főemlősök körében. A természetben nem is nagyon fordul elő, hogy a főemlősök bármelyik fajtája ürülékkel dobálózna – írja a Live Science. Tekintve, hogy a jelenség leginkább fogságban tartott egyedeknél fordul elő, így feltételezhető, hogy valamiért ilyen körülmények között jobban előjönnek az ilyesfajta ösztönök. Habár fontos kiemelni, hogy a vadonban is előszokott fordulni a jelenség.

Miért dobálnak a csimpánzok?

Egy kutatás során az egyik legbékésebb fajta főemlőst a muriquiokat vizsgálták. Ennek a fajtának a szociális hálózatában nincs hierarchia. Ők csak Brazília őserdeiben élnek vígan és egyenlően, ami miatt az agresszivitás egyáltalán nem fontos számukra.

Ezzel szemben a csimpánzok esetében igen komoly hierarchia figyelhető meg. Itt megfigyelhető ahogy a harcok során köveket és botokat is bevetnek, vagy mikor dominanciájukat akarják fitogtatni. Ezt nem csak agresszióból csinálják, hanem az ilyesfajta viselkedés része a csimpánzok kommunikációjának is. A jó kommunikációs készség nagyon hasznos a csimpánzok társadalmában, mert viták után is vissza tudják nyerni reputációjukat.

Egy 2012-es tanulmány megállapította, hogy a jól dobni képes csimpánzok valószínűleg nagyobb agykapacitással is rendelkeznek. Bezárt környezetben, mint például állatkertekben, a csimpánzok frusztrálttá válhatnak a rengeteg nézelődő embertől. Mivel az állatkertekben biztonsági okokból általában nincsenek kövek, botok, vagy egyéb dobálható dolgok, így a legjobb, amit találhatnak az általában ürülék.

Emiatt a kevésbé meglepő, de annál érthetőbb válasz miatt lehet, hogy érdemes legközelebb még nagyobb óvatossággal megközelíteni a csimpánzok élőhelyét. Talán egy esernyő kellő védelmet tud nyújtani.

Viszont, ha a csimpánzokat nem idegesítjük és így dobálnak meg minket, akkor az pedig kifejezetten szerencsés jelenség. Mint már említettük, a dobálás és az eszközhasználat a kommunikációs folyamatok része. Vagyis, ha egy nyugodt csimpánz dobál meg valakit ürülékkel, akkor ő nem idegességből teszi mindezt, pusztán csak beszélgetést szeretne kezdeményezni. Legalábbis egyfajta értelmezés lehet ez is. Aztán előfordulhat, hogy igazából csak roppant viccesnek találják az eseményeket.

Szóval, ha legközelebb egy kevésbé forgalmas napon tévedünk az állatkertbe, és az éppen pihenő csimpánzok ürülékkel kezdenek dobálni, akkor azt tekintsük beszélgetéskezdeményezésnek. Attól a ponttól kezdve, ne úgy tekintsünk magunkra, mint akit megdobáltak ürülékkel, sokkal inkább úgy értelmezzük, hogy mi lettünk a fajok közti kommunikáció úttörői.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Dél-Koreában megoldották: mindenki legalább egy évvel fiatalabb lesz
• Van egy hatalmas terület a Földön, ahol alacsonyabb a gravitáció – de miért?