A James Webb űrtávcső teljesítménye hihetetlen. Gyakorlatilag minden héten prezentál valami forradalmi felfedezést. Ezúttal a világegyetem legősibb galaxisainak csoportját találta meg, legalábbis az eddig felfedezett galaxisok között. Ezennel bepillantást nyerhettünk a kozmikus háló fonalaiba, illetve a világegyetem múltjába is.
Az úgynevezett “kozmikus háló” egy feltételezett modellje az univerzumnak. Eszerint a hálónak vannak szálai, csomópontjai, illetve a fonalak között látszólagos üresség. Nemrégiben publikált kutatások az egyik fonálra fókuszáltak, amely mint kiderült majdnem a világegyetem kezdetéig nyúlik vissza — írja a Live Science. A James Webb űrtávcső adatai alapján a kutatók felfedeztek egy szálat a kozmikus hálóban. Ebben a szálban 10 galaxis található egymáshoz rendkívül közel, amely több mint 3 millió fényéven át nyúlik el. Valószínűleg ez a gázból és csillagokból álló fonál lehet a világegyetem legősibb helyszíne.
A legősibb fonál
A szerzőket is meglepte, hogy a fonál mennyire vékony és mégis mennyire hosszú volt. A képződmény szokatlanul hosszúnak és vékonynak bizonyult. Arra számítottak, hogy valami érdekeset találnak majd, de a struktúrája meglepte őket. Ez a fonál az univerzum nagyon korai időszakában keletkezett, mindössze 830 millió évvel az ősrobbanás után. A képződményt egy szupermasszív fekete lyuk, vagy más néven kvazár tartja egyben.
A kvazár annyira fényes, hogy a felfedezés hátterében is ez áll. A kvazár hívta fel a figyelmet magára az érdekes képződményre egyáltalán. A kutatók egy projektben vesznek részt, amelynek keretein belül megpróbálják megérteni, hogy az első fekete lyukak hogyan befolyásolták a galaxisok keletkezését. Az újonnan felfedezett kvazár egyike a 25-nek, amelyet eddig sikerült felfedezni az univerzum ezen korai időszakában.
Az univerzum kozmikus hálójának ez az újonnan felfedezett része bizonyult eddig a legősibbnek, ráadásul még egy kvazárral is egybefügg. A publikációban felvázolt új hipotézis szerint a fekete lyukak segítettek kialakítani a kozmikus háló szerkezetét. Ezek a fekete lyukak gravitációs pontokként funkcionáltak, amelyek magukhoz vonzották az anyagot, egyre szorosabb csomópontokba. Ezzel együtt néha el is hajítottak anyagot messzire az univerzumban, amelyek “kozmikus szelek” segítségével, amelyek leginkább erőteljes kvazárok körül keletkeznek.
A gravitáció segít ezeket a csillagokból és porból álló fonalakat egyben tartani, még a kozmikus szelek tépázó erejének ellenére is. Ahogy telik az idő, ez a fonál majd várhatóan összesűrűsödik és egy hagyományosabb galaxis formáció alakját fogják ölteni. Ez majd hasonló lesz a Földtől 330 millió fényévre található Coma csoportosuláshoz.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
