Egy anomália, amely majdnem megölte az Apollo-11 legénységét
“Azt kell mondanom, hogy úgy gondoltam, 90% esélyünk van arra, hogy azzal az úttal visszatérjünk a Földre” – mondta az első ember a Holdon, Neil Armstrong egy interjúban 2012-ben – “de csak 50-50% esélyünk volt arra, hogy az első kísérlet során sikeresen landoljunk”.
A Holdra való leszállás mindig is veszélyes volt, az Apollo-11 útja pedig nem volt mentes a szőrszálhasogató pillanatoktól – írja az IFLScience. Az Eagle (sas) leszállóegység számítógépe egy “autó méretű” sziklákkal teli kráter felé vette az irányt, így Armstrong kézi vezérlésre váltott. A leszállási manővert már csak nagyon kevés üzemanyaggal tudta végrehajtani.
Egy anomália, ami halálos is lehetett volna
Egy különösen veszélyes pillanatban Buzz Aldrin észrevett egy anomáliát, amely nemcsak az Apollo-11 teljes legénységét, hanem három másik Apollo-küldetés legénységét is megölhette volna.
Az incidens a legénység Földre való visszatérésekor történt, három nappal a Hold elhagyása után. A Föld légkörébe való belépés előtt a parancsnoki és a kiszolgáló modulok szétváltak, a legénység a parancsnoki modulban maradt, készen a visszatérésre.
A kiszolgáló modulnak egy kis tolóerőt kellett volna leadnia, és elmanővereznie magát a parancsnoki modultól, hogy később, az Apollo-11 legénységétől távolabb lépjen vissza a Föld légkörébe. Ebben az esetben ez nem így történt.
“Itt jön a kiszolgáló modul”
“Houston, itt jön kiszolgáló modul. Egy kicsit magasan és egy kicsit jobbra” – mondta Buzz Aldrin a NASA-nak, majd később hozzátette: “Most jön át jobbról balra”.
A problémát akkoriban nem vették észre. Aldrin megjegyezte, hogy “úgy forog, ahogy kell”, és hogy a hajtóművek működnek. Egy, az Apollo-programban dolgozó villamosmérnök elmondta Nancy Atkinsonnak, az Eight Years to the Moon: The History of the Apollo Missions (Nyolc év a Holdig: Az Apollo-missziók története) című könyv írójának, hogy a kiszolgáló modulnak “egyáltalán nem kellett volna a parancsnoki modul közelében lennie” – írja a Business Insider.
Eközben a földön egy pilóta végignézte, ahogy a kiszolgáló modul “darabokra törik”, még nagyobb esélyt teremtve a parancsnoki modullal való ütközésre.
“Látom őket kettejüket, egyiket a másik fölött. Az egyik a parancsnoki modul, a másik a kiszolgáló modul” – mondta Frank A. Brown az Atkinson által talált jelentésben. “Látom a nyomvonalat mögöttük – micsoda látvány! Látni lehet, ahogy a darabok szétrepülnek.”
Másik három misszió is küzdött a problémával
A legénység, mint tudjuk, visszatért a Földre, ahol kivizsgálást folytattak az incidenssel kapcsolatban. A NASA megállapította, hogy az Apollo 8 és az Apollo 10 is ugyanezzel a problémával küzdött. Az űrhajósok nem vették észre, de a radar érzékelte, hogy a két modul veszélyesen közel került az ütközéshez.
Atkinson szerint a NASA azonosította a “súlyos anomáliát”, amely a kiszolgáló modul fedélzetén lévő vezérlő problémája miatt következett be. Azt mondta, hogy az Apollo 12-t úgy indították el, hogy a probléma még mindig fennállt, mivel nem volt elég idő a javításra.
A problémát időben kijavították az Apollo 13-ra, de – mint ismeretes – más problémák is felmerültek az új misszióban.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
