Vajon Einstein elmélete alapján létezhet a túlvilág?
“Beszéljünk a halott nagymamák fizikájáról,” így kezdi Sabine Hossenfelder elméleti fizikus az alábbi videót, amely hamarosan Einstein speciális relativitáselméletére tér rá. A kérdés, hogy Hossenfeldernek hogyan sikerül összekötnie az előbbit az utóbbival, mindenképpen figyelemre méltó, de egy bizonyos gyakori tévhit-kategóriát is megszólaltat.
Az egész úgy kezdődött, mondja, hogy egy fiatalember a következő kérdést tette fel neki:
Egy sámán azt mondta nekem, hogy a nagymamám a kvantummechanika miatt még mindig él. Igaz ez?
Hossenfelder rövid mérlegelés után arra a következtetésre jutott, hogy “ez nem teljesen helytelen”. A “kvantummechanikát” már évtizedek óta újra és újra előveszik, hogy támaszt nyújtson egy sor hiedelemnek. Azonban a halott nagymama esetében nem ez a fizika alkalmazható területe, derült ki az Open Culture beszámolójából.
Valójában Einstein speciális relativitáselméletéhez van köze. Ezzel a bizonyos vívmányával Einstein megváltoztatta a térről és az időről való gondolkodásunkat, bebizonyítva, hogy mindent, amit tapasztalunk, mindent, amit látunk, úgy látjuk, ahogyan az egy aprócska, kis idővel a múltban volt. Honnan tudod tehát, hogy bármi is létezik most?
Einsteinnek ebben az esetben is igaza lesz?
Einstein, a fizikai valóságról alkotott leírásában “nincs egyértelmű fogalom, amely meghatározhatná, hogy mi történik most. Ez a megfigyelőtől függ”. És “ha ezt a logikát a végsőkig követjük, akkor az eredmény az, hogy minden pillanat lehet most valaki számára. Ez pedig magában foglalja a múltad minden pillanatát, és magában foglalja a jövőd minden pillanatát is”. Einstein a teret és az időt nem két külön fogalomnak, hanem egyetlen, téridőnek nevezett egység aspektusainak tételezi, amelyben “a jelen pillanatnak nincs alapvető jelentősége”. Az így létrejövő “tömbuniverzumban” a múlt, a jelen és a jövő egyszerre létezik, és soha semmilyen információ nem semmisül meg, csak folyamatosan átrendeződik.
“Tehát ha valaki, meghal, akkor természetesnek vesszük, hogy sajnos nem tudunk többé kommunikálni vele. Ez azért van, mert a személyiségét alkotó információ nagyon finom összefüggésekben oszlik szét a testének maradványaiban, amelyek összefonódnak a körülöttük lévő összes részecskével, és lassan sugárzássá terjednek szét az egész naprendszerben, és végül az egész univerzumban.” De egy nap elhozhat “néhány kozmikus tudatot, amelyek szintén szétterjednek, és ez az információ újra hozzáférhető lesz”, legalábbis úgy egymilliárd év múlva, ami a fiktív nagymamának legalább bőven ad majd időt összeszednie magát.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
