A középkori két alvás elfeledett szokása

Ma már az a megszokott, ha az ember egyszerre kialudja magát, optimálisan 8 órában. Azonban ez nem mindig volt így, sőt nem is mindenhol van így. Az itthon megszokott napirend csak egy a sok közül, de ez is csak az iparosodásnak köszönhetően alakult így. Az is lehet, hogy jobban járnának, ha visszatérnénk az eredeti alvási szokásainkhoz.

Roger Ekirch történész az 1990-es években éppen egy 300 évvel azelőtti gyilkosság után kutatott. A gyilkosság helyett, inkább a furcsa angol alvási szokások keltették fel az érdeklődését. Kutatni kezdett, de mivel az alvás univerzális, ezért ki gondolná, hogy bármi újra lehet bukkanni a kérdésben.

A nyomozás során a bírósági iratokban egy érdekes fogalomra bukkant, ami eddig ismeretlennek bizonyult: első alvás — írja a BBC. Amellett, hogy az emberek nem a megszokott rendben aludtak, emellett nem is a megszokott módon. A középkorban még bevett szokás volt a közösségi alvás, ahol akár vadidegenek is egy ágyban aludtak.

A két alvás

Tekintve, hogy a szövegben felbukkant az első alvás, valószínűleg kellett lennie másodiknak is. Ekrich további nyomozásba kezdett, kibővítve keresését számtalan forrásra bukkant, ahol a két alvás felbukkant. Vagyis ez egy teljesen bevett szokás volt, már-már triviális információ az akkori iratokban. Ráadásul a gyakorlat nem csak Angliában terjedt el, hanem talált példákat Olaszországban, Afrikában, Ázsiában, de még Ausztráliában, illetve a világ sok más táján is. A szokás egyébként nem is szűnt meg olyan régen, és az emberiség történelmét végig kísérte. A legelső említés valamikor időszámításunk előtt 800 körül található, míg az utolsó a 20. században.

Miután a közösség összegyűlt az alváshoz, jöhetett is az első alvás, nagyjából este 9 és 11 között, amelyből nagyjából 11 és hajnal 1 között ébredt fel a család, vagy aki éppen a kupacban volt. Az érdekes dolog ebben az alvásiszokásban, hogy a felkelés teljesen automatikusan történt, vagyis nem külső hatásokra.

Az első alvásból való felébredés után az emberek folytatták mindennapi életüket. Ilyenkor rengeteg hasznos dolgot el lehetett végezni a ház körül. A jobbágyok esetében a szokás az volt, hogy ilyenkor még az állatokat és a földeket is ellenőrizték, illetve művelték azt. Néha sört főztek az éjszaka közepén. Szóval pezsgő élet folyt éjfél és hajnal 2 között. De néha csak ágyban maradt mindenki, és szimplán csak beszélgettek. Élettársaknak ez egy remek alkalom volt, hogy esetleg egy kis intimitást is vigyenek az amúgy közösségi élménynek minősülő alvásba.

Ezek után következett a reggeli alvás, amely nagyjából napkeltéig, esetleg tovább tartott. Régebbi feljegyzésekben más fajta eloszlásban is megtalálhatjuk az alvást, sőt az állatvilágban is másként működik sokszor.

Egy kísérlet azt is megmutatta, hogy ha az embereknek nincs jobb elfoglaltságuk lefekvés előtt, akkor egy idő után természetesen átállnak egy két fázisú alvásrendszerre. Ebben nagy szerepet játszik a mesterséges fények hiánya is. Úgyhogy a két alvás sosem tűnt el igazán, egyszerűen csak más világban élünk, tele mesterséges fényforrásokkal.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Lukács László, a miniszterelnök, aki pervesztés miatt mondott le
• Létrákat és köteleket is használtak a spanyol ősemberek, mégpedig magas fokon