Az óriásbálna, amely rettegésben tartotta Konstantinápoly lakóit

Az Isztambuli Régészeti Múzeum falfestménye, amely a bizánci főváros tenger felőli falait, a láncokkal övezett Aranyszarv-öbölt és az Galata genovai kolóniát ábrázolja a 14-15. században. Fotó: Wikimedia Commons/Argos'Dad

A bizánci uralom alatt Konstantinápoly lakóinak számos fenyegetéssel kellett szembenézniük. Az avarok, a szasszanidák, a szlávok, a keresztesek és az oszmánok mind a Kelet-római Birodalom legendás fővárosát akarták. A Boszporusz vizén azonban egy olyan fenyegetés leselkedett a városba érkező és onnan induló hajósokra, amely nem emberi volt. A Kr. u. hatodik században, mintegy öt évtizeden át a Konstantinápoly körüli vizeken hajózók egy óriásbálna miatt éltek félelemben.

Porphüriosz, ahogy a bálnát nevezték, hírhedt volt arról, hogy megtámadta, sőt el is süllyesztette a Konstantinápoly körüli vizeken közlekedő hajókat. A bálna akkora fenyegetést jelentett, hogy I. Justinianus császár kiemelt fontosságúvá nyilvánította a fenevad elfogását, derült ki a Greek Reporter beszámolójából.

A Porphürioszról szóló legfontosabb történelmi források Prokopiosztól, egy hatodik századi bizánci történetírótól származnak. Prokopiosz két művében, A háborúk története és a Titkos történetben is említést tesz a bálnáról.

A hírhedt bálna állítólag ötven éven keresztül támadta a tengerészeket a Konstantinápoly körüli vizeken. Bár néha hosszabb időre eltűnt, újra felbukkant, hogy megtámadja a hajókat, amelyek a kelet-római főváros közelében hajózott.

Prokopiosz szerint a fenevad válogatás nélkül támadott meg minden hajót, a kis halászhajóktól egészen a hadihajókig. A tengerészeket érthető módon nyugtalanították a bálnatámadásokról szóló hírek, és gyakran kerülőutakat választottak, hogy elkerüljék a vizeket, ahol Porphüriosz gyakran megfordult.

Miféle bálna volt Porphüriosz?

Sian Lewis és Lloyd Llewellyn-Jones történészek szerint a bálnákat a késő ókorban még nem ismerték eléggé, ezért Konstantinápoly lakói valószínűleg azt hitték, hogy Porphüriosz egy tengeri szörnyeteg.

A bálna pontos fajának azonosítása, amelyik Porphüriosz volt, nehéz feladat. Prokopiosz beszámolója alapján hossza 13,7 méter, szélessége pedig 4,6 méter volt.

Egyesek szerint Porphüriosz mérete, hosszú élettartama és temperamentuma miatt egy ámbráscet lehetett. Mások szerint a földrajzi elhelyezkedését tekintve szokatlanul nagy kardszárnyú delfin lehetett, mivel a Porphüriosz által látogatott vizeken ritkán észlelnek bálnákat.

A konstantinápolyi tengerészeket terrorizáló hírhedt bálna nevének eredete körül is széles körű vita folyik. Az egyik feltevés szerint a korabeli Porphyrius szekérhajtó vagy a mitológiai óriástól, Porphyriontól származhat, utalva a bálna jelentőségére vagy hatalmára.

Egy másik, Anthony Kaldellis által 2010-ben felvetett elmélet szerint a név a császári bíborra utal, amely a bálna nagyrabecsülését jelképezi. Hasonlóképpen Sian Lewis és Lloyd Llewellyn-Jones úgy vélte, hogy a név a királyi hatalmat jelöli, és a bálna iránti tiszteletet idézi fel.

James Allan Stewart Evans azonban 1996-ban azt javasolta, hogy a név a bálna bőrének színére utal, valószínűleg a bálna mélylila árnyalatát jellemezve. Ezt az értelmezést támogatta John K. Papadopoulos, Deborah Ruscillo és Daniel Ogden is, akik szerint a “Porphüriosz” egyszerűen azt jelenti, hogy “lila” vagy “lila fiú”. Kaldellis 2017-ben szintén erre ‘tette le voksát’.

Porphüriosz halála

Porphüriosz hajók elleni bűntettei olyan problémává nőtte ki magát, hogy I. Justinianus császár kénytelen volt foglalkozni a kérdéssel. Azonban ő sem tudta, hogyan foghatná el vagy ölhetné meg a fenevadat. Mindazonáltal a Konstantinápoly körüli vizeken ólálkodó gyilkos bálna fenyegetése nyilvánvalóan nem volt túl idilli, tekintve, hogy a császári főváros milyen nagy tengeri forgalmat bonyolított le.

Ironikus módon a probléma magától megoldódott. Egy csapat delfin üldözése közben Porphüriosz partra sodródott a Fekete-tenger torkolatánál. A bálna küzdött, hogy kiszabadítsa magát, de csak annyit ért el, hogy még jobban belefúrta magát a sűrű iszapba.

Amikor elterjedt a hír, hogy a legendás bálna partra vetődött, a helyi lakosok fejszékkel rohantak ki, hogy megöljék a szörnyeteget. Rövid időn belül rájöttek, hogy vágásaik hatástalanok, a fejszék alig hatoltak át a bálna húsán.

A bizánciak ezután kötelekkel és szekerekkel távolabb húzták a víztől, ahol egy második kísérlet a partra vetett bálna ‘meglékelésére’ már sikeres volt. A bálnát ezután darabokra vágták, és az ünneplő bizánciak elfogyasztották húsát, vagy eltették későbbre.

Prokopiosz feljegyezte, hogy a bálna halálát Konstantinápoly lakói nagy megkönnyebbüléssel fogadták. A halászhajók, a hadihajók és az árukkal megrakott kereskedelmi hajók végre támadástól való félelem nélkül hajózhattak ki-be a császári fővárosba. Vagy mégsem? Miután a bálnát lemészárolták a parton, olyan pletykák terjedtek el, hogy nem is Porphüriosz volt, hanem egy másik bálna. Így még az is megtörténhetett, hogy a hírhedt Porphüriosz megúszta következmények nélkül.