Az S-21-es börtön, ahol 20000 fogolyból csak 12-en maradtak életben

Ma már Tuol Sleng Népirtás Múzeumként ismerjük azt a helyet, amely valamikor a 21-es számú biztonsági börtön volt. A börtön története a kambodzsai népirtáshoz vezethető vissza. A Khmer Rouge rezsim 1975-től 1979-ig működtette a börtönt. Ez csak egy volt a majd 200 kínzó és kivégző központ közül, de talán ez volt a legborzasztóbb mind közül.

Az S-21-es börtönt egy volt középiskolában létesült a Khmer Rouge rezsim ideje alatt. A Khmer Rouge kifejezés általában a Kambodzsai Kommunista Pártra használatos, de akár az egész rezsimet is leírhatja. Ebben az időszakban az ország élén Pol Pot állt, aki híresen drasztikus lépéseket tett a totális agrárszocializmus megvalósítása érdekében.

A Khmer Rouge ideje alatt becslések szerint nagyjából 2 millió ember vesztette életét, bár az adatok eltérőek. A legszembetűnőbb adat viszont a születéskor várható élettartam. A pontos adatok eltérők minden statisztikában, de a visszaesés hihetetlenül nagy volt. A várható élettartam 40 körül lehetett a Khmer Rouge előtt, a rezsim ideje alatt ez visszaesett 18 év alá.

S-21-es börtön

A Tuol Svay Prey középiskolát 1976. áprilisában átalakították egy büntető és vallatóközponttá. Az osztálytermeket kamrákká alakították, ahol vagy szállásolták, vagy kínozták az fogvatartottakat. 1976 és 1979 között becslések szerint 20 000 fogoly került ebbe a létesítménybe. Egy időben egyszerre körülbelül 1000 és 1500 közötti fogoly tartózkodott itt.

Eleinte még csak az előző rezsim pártolóit, vagyis a rendszer ellenségeit helyezték ebbe a létesítménybe. Nem kellett sok, hogy ezek után bárkit idehozzanak, aki nem volt szimpatikus. Azonban a növekvő paranoia miatt kiterjesztették az idehelyezhető emberek körét. Egy idő után még a saját embereiket is elkezdte bebörtönözni a Khmer Rouge.

Bár pontos adatokat nem lehet tudni, a becslések szerint a 20 000 fogolyból, mindössze 12-en élték túl az itt töltött időt. A foglyok érkezésekor alsóneműre vetkőztették őket, és elkobozták minden holmijukat. A foglyokat a cellában is a padlóhoz, a falhoz vagy hosszú vasrudakhoz láncolták. Takaró, szúnyogháló vagy matrac nem állt rendelkezésre, így a foglyok a csupasz földön aludtak. Az egymással való beszélgetés meg volt tiltva.

A napi fej adag 4 kanál rizspüré volt és egy vizes levelekből készült leves. A foglyoktól mindent elkoboztak, amivel esetleg öngyilkosságot tudtak volna elkövetni. Még vizet inni is csak az őrök megkérdezésével lehetett. Néha a fogvatartottakat emberi széklet elfogyasztására is kényszerültek. Orvosi ellátásról szó sem lehetett, a képzetlen személyzet egyetlen célja az volt, hogy a foglyokat nagyjából életben tartsák.

A kínzások között felmerült a fojtogatás, vagdosás, égetés, köröm kitépés és egyéb technikák. Az orvosi kísérletek sem maradhattak el. Találtak bizonyítékot rá, hogy egyeseket jóformán feldaraboltak és a szerveiket kivették mindenféle altatás nélkül, hogy tanulmányozhassák őket.

A 12 túlélő közül 7 felnőtt volt és 5 gyerek. A túlélők úgy nyilatkoztak, hogy csak azért maradtak életben, mert képességeiket hasznosnak ítélték meg a fogvatartóik.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Ez a falu egy ősi törzs tiszteletére épült fel 20 év alatt
• A halhatatlanság üldözésébe halt bele Kína első császára