Mennyi igazság van a tengeri szörnyek legendái mögött?
Henry Wadsworth Longfellow költő a tengerészekről beszélt 1850-ben írt versében. Azokról a tengerészekről, akik az óceán feltérképezetlen veszélyeivel dacolva rengeteg rejtéllyel találkoztak.
De nem mindig értették teljesen, amit láttak. Abban a korban, amikor a feltérképezetlen területeket sárkányok és más mitikus lények díszítették, a régi idők tengerészei ehhez hasonló módon az óceánok mélyén lakó, hatalmas méretű szörnyekkel színesítették történeteiket.
A partra visszatérve a mesemondók, sőt a korai tudósok is örömmel terjesztették a matrózok történeteit, és néha hatalmas kövületekre vagy a partra mosott hatalmas maradványokra mutattak rá a tengeri szörnyek létezésének bizonyítékaként. Az évszázadok során a világ szinte minden kultúrájában számtalan legenda született a tengeri lényekről.
Legendás tengeri szörnyek
A tudomány szerint tengeri szörnyek nem léteznek, de legendáik a víz alatti világ legnagyobb, legfenségesebb, és talán a legfélelmetesebb teremtményeiről szóló szemtanúk beszámolóiból eredhetnek, írja a Discover. Íme néhány közönségkedvenc irodalmi és mondai tengeri szörnyeteg, valamint néhány gondolat a mélység valóságos óriásairól, akik az ősi meséket inspirálhatták.
1. A leviatán
Leviatán elpusztítása. Wikimedia Commons/Gustave Doré
Bár a szó mára valami nagy méretű dolog általános leírásává vált, a Leviatánról szóló történetek egy konkrét tengeri szörnyre utalnak, amely az egyik legrégebbi ilyen mítosz az emberi feljegyzésekben. A lény az ókori zsidó legendákból származik, és az Ószövetségben többször is említik.
A forrástól függően a Leviatán egy nagyméretű tengeri kígyó megjelenése, gyakran többfejű, mint a görög legendák híres hidrája. Néha krokodilszerűnek írják le. A sárkányok tulajdonságaival is rendelkezik, beleértve a tűzokádás képességét is.
Sok tudós a Leviatánt szigorúan metaforikusan értelmezi, a szörnyeteg a káoszt vagy a gonoszt szimbolizálja, de az évszázadok során a “Leviatán” elnevezést létező tengeri lényeknek, főképp bálnáknak adták.
A név eredeti héber írásmódja, Livyatan, a 2008-ban felfedezett, mintegy 12 millió évvel ezelőtt élt őskori bálna, a Livyatan melvillei hivatalos nevének is része. Az élőlény az ámbráscetek egy fajtája volt, 32 centiméteres, éles fogakkal. A paleontológusok megállapították, hogy közel 18 méteresre nőtt. Elég nagyra ahhoz, hogy megállja a helyét a hatalmas megalodonnal szemben, amely nagyjából ugyanebben az időben létezhetett, és így a valódi Leviatán bálnával versenghetett a táplálékért.
2. A kráken
Egy “óriás polip”, más néven kráken által megtámadott és megrongált hajó. Fotó: Wikimedia Commons/Lizars, W. H. 1788-1859
A mélyvízi fenevadak csapatának leghíresebb és legnagyobb tagjai nem mások, mint a hatalmas krakenek. Ezek a tengeri szörnyek a 12. században jelentek meg először, és akkoriban úgy írták le, mint a legnagyobb szörnyetegeket, amelyek valaha is a világ óceánjaiban úsztak. A korai dokumentumok szerint a kraken hatalmas volt, akár 2,4 kilométeres kerületű is. A skandináv kultúrában pedig kiemelkedő fontosságú vizeken (főként Norvégia, Izland és Grönland környékén) kísértett.
Érdekes módon egyes legendák szerint a kraken valójában nem is annyira a tengerészekre és hajóikra vadászott. Ehelyett azt mondják, hogy csak rengeteg halat akartak elfogyasztani, de olyan hatalmasak voltak, hogy amikor alámerültek, a keletkező örvények drámai módon elsüllyesztették a hajókat.
A Leviatánhoz hasonlóan a krakenről is azt írták, hogy sok feje és karma van. Más leírások szerint a kráken egy fejlábú, hatalmas fejjel és többszörös, hatalmas csápokkal rendelkezett.
Mint kiderült, ilyen jellegű krakenek valóban léteznek. Az 1850-es évek óta, amikor először fedezték fel óriási csőrüket, a tudósok és a tengerészek egyaránt megállapították, hogy a legendás kraken nagy valószínűséggel egy valóban élő tengeri szörnyetegen alapul, nevezetesen az óriás tintahalon, amelynek létezését csak az elmúlt évtizedben sikerült filmre vinni.
3. Óriás tintahal
Erling Sivertsen és Svein Haftorn professzorok az 1954. október 2-án a Ranheimnél talált tintahal mellett. A példány teljes hossza 9,2 méter volt. Fotó: NTNU Vitenskapsmuseet
Az óriás tintahal lehet, hogy valóban óriási méretű, de még mindig kisebb, mint a gigászkalmár, a tengeri élőlények egy másik hatalmas formája. Ez lehetett az az élőlény, amelyet összetéveszthettek a krakenekkel és más tengeri szörnyekkel, de ez legalább annyira valóságos.
A főként az Antarktiszon vagy annak közelében élő kalmár a legnagyobb mélytengeri ragadozó, amelyről tudunk. Hatalmas méretű bálnákat képes elpusztítani, és pusztítanak is rendszeresen. Sok éven át az egyetlen bizonyítékunk a létezéséről a túlélő bálnákon hagyott hatalmas csápnyomok voltak.
Csak az elmúlt 20 évben sikerült a kutatóknak meggyőzőbben igazolniuk létezésüket, amelyek akár tíz csáppal is rendelkezhetnek, súlyuk elérheti az 1 tonnát, hosszuk pedig az 15 métert is.
4. Óriás bálnák
Fotó: Natural History Museum London/Wikimedia Commons
A hafgufa az északiak legendájában különleges helyet foglal el, mint ravasz rabló és halász. A nyilvánvalóan szemtanúk beszámolóin alapuló történetek szerint a hatalmas teremtmény arról volt ismert, hogy előző étkezésének egy részét felböfögte, hogy vonzó csalit nyújtson a friss halaknak.
A nyilvánvalóan hatalmas türelemmel rendelkező hafgufa lebegett és várt, óriási száját nyitva hagyva, amíg elegendő számú hal nem érkezett táplálkozni, majd becsukta száját, és elkapta a friss ételt.
A kutatások megállapították, hogy ez a fajta “csapdás táplálkozás” összhangban van egyes ma élő bálnák vadászati szokásaival, amelyek jelenleg a bolygónk óceánjaiban élő legnagyobb ismert élőlények. Ha a mélység egy ma élő, valódi “szörnyetegét” szeretnénk látni, a bálnák minden bizonnyal megfelelnek a célnak, bár a hatalmas emlősök aligha szörnyetegek.
Érdemes elolvasni:
