Larsza, az egyik leggyorsabban fejlődő és pusztuló mezopotámiai város
Ur harmadik dinasztiájának bukása a harmadik évezred végén Mezopotámiában megnyitotta az utat a déli rivális városállamok, Íszín és Larsza (Kr. e. 1924-1763) felemelkedése előtt.
Az Uruktól mintegy 20 kilométerre délkeletre fekvő Larsza korábban Ur hegemóniája alatt állt, de annak bukása után, egy átmeneti időszakban Lagas irányítása alá kerültek. Amikor Isbi-Erra íszíni király meghódította Lagast, helytartókat nevezett ki Larsza uralmára. Az évszázadok során ádáz versengés alakult ki Larsza és Íszín között, mígnem az erősebb Babilón mindkettőt eltaposta, írja az Ancient Origins.
Kr. e. 1932-ben az egyik kijelölt kormányzó, Gungunum sikeres államcsínyt hajtott végre, és végre független dinasztiát alapított Larsában. Apját, Szamiumot Larsza királyaként nevezik meg egy Girszuban, a vallási központban talált szövegben, ami Larsza Íszínről való leválására utal. Gungunum és utódai az csatornák manipulálásávaá tovább gyengítették Íszínt, megfosztva ezzel a várost az értékes ivó- és öntözővíztől.
Larsza a Perzsa-öböl fő kereskedelmi útvonalán feküdt, így a városállam a régió gazdasági központjává vált, miután Ur végül vereséget szenvedett az elamitáktól. Larsza I. Rim-Szin király (Kr. e. 1758-1699 körül) alatt érte el fénykorát. Ekkorra már 10-15 másik városállamot is irányított. Larsza így végre elfoglalta helyét a sumér térképen. A városállam dicsősége azonban rövid ideig tartott, mert a babilóniaiak dél felé vonultak át az országon.
A régészeti leletekben kevés bizonyíték van arra, hogy Larszát megerősödése előtt említik. Lagas királya, Éannatum uralkodó lagasi Keselyű sztéléje (Kr. e. 2450 körül) említi, hogy megeskette Umma királyát, és esküt tett Larsza napistenének, Utunak. Illetve olyan áldozatokra utal, amelyeket Utu larszai templomában végeztek. Azért nevezik Keselyűk sztéléjének, mert keselyűket ábrázol, amelyek a csatatérről a megölt ellenség fejével a csőrükben repülnek.
Érdemes elolvasni:
