A rejtélyes holdrengés, amely az Apollo 17 landolására vezethető vissza

Az Apollo űrhajósok szeizmométereket helyeztek el a Hold felszínen. Ezek kimutatták, hogy a Holdon ugyanúgy vannak rengések, mint a Földön. A tudósok azóta megállapították, hogy négyféle holdrengés létezik: Mélyfészkű, sekélyfészkű, termikus és a meteoritbecsapódásokból eredők.

Az Apollo 17 küldetés műszerei által rögzített termikus földrengési adatok új vizsgálata azonban egy ötödik és váratlan holdrengéstípust fedezett fel, amely magából az Apollo 17 holdraszálló bázisából ered, számolt be a Space.com.

A küldetés során a tudósok három szeizmométert kalibráltak a termikus holdrengések rögzítésére. A holdfelszínen elhelyezett eszközök 1976 októberétől 1977 májusáig rögzítették az adatokat. Az ilyen termikus rengéseket a Holdon a holdi nappalból éjszakába való átmenet során fellépő intenzív hőmérséklet-változások okozzák, amelyek 121 Celsius-fok és -133 Celsius-fok között ingadozhatnak.

A Kaliforniai Technológiai Intézet kutatói modern technikák, köztük gépi tanulás segítségével újraelemezték az adatokat, és megállapították, hogy a termikus rengések nagyon pontos rendszerességgel fordulnak elő a nap folyamán. De találtak olyan új rengéseket is az adatokban, amelyek nem kapcsolódtak a termikus rengésekhez. Olyanokat, amelyek csak reggel jelentkeztek.

A rejtélyes rengések eredetét keresve a kutatók meglepő módon rájöttek, hogy azok az Apollo-17 holdraszálló bázisáról származnak, amely minden reggel kitágul és vibrál, ahogy a nap felmelegíti.

“Minden holdi reggel, amikor a nap a leszállóegységet éri, az elkezd pattogni” – mondta Allen Husker, a Caltech kutatóprofesszora. “Öt-hat percenként egy újabb, öt-hét földi órán keresztül. Hihetetlenül szabályosak és ismétlődőek voltak.”

“Fontos, hogy minél többet tudjunk meg a meglévő adatokból, hogy a megfelelő kérdésekre választ adó kísérleteket és küldetéseket tervezhessünk” – magyarázta tovább Husker. “A Hold a Földön kívül az egyetlen olyan égitest, amelyen egyszerre több mint egy szeizmométer volt. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy egy másik égitestet is alaposan tanulmányozhassunk.”

A múlt hónapban egy új szeizmikus műszer landolt a Holdon az indiai Chandrayaan-3 leszállóegységgel, és sikerült rögzítenie a holdrengések bizonyítékait. A hat nagy érzékenységű gyorsulásmérőből álló Instrument for Lunar Seismic Activity (ILSA) 2023. augusztus 26-án egy látszólag természetes rengést rögzített. A forrást azonban egyelőre még vizsgálják. A Chandrayaan-3 szeptember 2-án pedig alvó üzemmódba lépett.

A további holdi szeizmikus kutatások révén “remélhetőleg képesek leszünk feltérképezni a felszín alatti kráterezést és lelőhelyeket keresni” – folytatta Husker. “A Hold déli pólusánál lévő kráterekben vannak bizonyos régiók, amelyek soha nem látják a napfényt. Ezek állandóan árnyékban vannak. Ha ott fel tudnánk állítani néhány szeizmométert, akkor kereshetnénk a felszín alatt esetleg csapdába esett vízjeget. A szeizmikus hullámok ugyanis lassabban terjednek a vízben.”

A kutatást a Journal of Geophysical Research – Planets című folyóiratban publikálták szeptember 5-én.

Érdemes elolvasni:

• A hozzánk legközelebbi fekete lyukak valószínűleg rejtve vannak előlünk
• Szenzáció – levegőt állítottunk elő a Marson