Mennyire volt strapabíró egy középkori páncélzat?

A középkori lovagokról általában azt gondoljuk, hogy nehéz lemezpáncélzatot viselnek, de a valóságban a védelmük nagy részét a láncos páncélzat tette ki.

A középkori láncpáncélok korszakalkotó kialakításuknak köszönhetően rendkívül hatékonyak voltak a nyilakkal szemben. Az egymásba illeszkedő fémgyűrűkből álló páncél rugalmas és erős akadályt jelentett a lövedékek ellen, mivel képes volt elnyelni és elosztani a nyílvesszők becsapódásának erejét. Bár nem volt áthatolhatatlan, a láncpáncél jelentős védelmet nyújtott az oldalról érkező csapásokkal szemben is, és csökkentette a nyilak erejét, írja az Ancient Origins.

Rugalmassága nagyobb mozgékonyságot tett lehetővé. Ez létfontosságú volt az olyan hadműveletekben, ahol a mobilitáson múlhatott minden. Hatékonysága azonban változó volt. A hosszúíjakból jelentős erővel kilőtt nyilak még mindig át tudták ütni rajta.

Korlátai ellenére a láncpáncél továbbra is a harcosok alapfelszerelése maradt, és kiemelkedő védelmet nyújtott a középkori fegyverek széles skálája ellen. Évszázadokon át bizonyította használhatóságát és tartósságát a harci helyzetekben, stratégiai előnyt biztosítva viselői számára nyújtott.

Érdemes elolvasni:

• Csatában végezte Székely Mózes, Erdély egyetlen székely fejedelme
• Ők voltak a legkönyörtelenebb női uralkodók