UFO-k harcoltak Nürnberg fölött majd’ 500 éve?
Az emberek évezredek óta észlelnek megmagyarázhatatlanul csillogó tárgyakat az égen. Nem is kellett, hogy UFO-król legyen szó, egyes légköri jelenségek, például üstökösök, meteorzáporok, vagy sarki fény, amelyek ma már könnyen megmagyarázhatók, az ókori világban nagy riadalmat okoztak.
Az amerikai kongresszus vizsgálja az azonosítatlan légi jelenségeket (UAP-kat, amiket eddig amit UFO-knak neveztünk), miután korábban titkosított felvételek szivárogtak ki róluk. Egy korábbi hírszerzési tisztviselő pedig egyenesen azt állította, hogy az amerikai kormány “földönkívüli” technológiákkal rendelkezik.
Eközben a NASA nemrégiben kiadott jelentése szerint nincs bizonyíték arra, hogy az UAP-k földönkívüli eredetűek lennének.
Az ókori történetírók ezeket a jelenségeket a közelgő katasztrófa jeleinek tekintették, írja az Ancient Origins. Ilyen módon az UAP-kra adott modern reakciók hasonlóak őseink reakcióihoz. A politikai és katonai válságokkal összefüggésbe hozható különös égi objektumok hosszú múltra tekintenek vissza.
A baj ősi jelei
A Bibliában Ezékiel próféta egy isteni szekérről tesz említést : úgy izzott, mint forró fém a tűzben, és Ezékiel négy élőlényt látott benne. Emberszerűnek tűntek, bár négy arcuk és négy szárnyuk volt.
Az istenek repülő szekerei szintén megjelennek az ősi indiai eposzokban, köztük a Mahábháratában és a Rámájanában. A hindu mítoszokban az isteneket ezeken a szekereken lovagolva ábrázolták, és így jutnak el az univerzum minden szegletébe.
Livius római történetíró a Kr. e. 218-as tél előjeleit leírva azt mondta, hogy “hajók látványa csillogott az égen”. Megkezdődött a második pun háború, és az ellenséges Hannibál hadvezér győzelmek sorozatát vívta ki. Lehet, hogy ezek a “hajók” az égen furcsa felhőalakzatok voltak, de Livius szóhasználata valami “ragyogó” vagy “csillogó” dolgot sugall. Olyan tulajdonságokat, amelyeket még ma is az UAP-kkal társítanak.
Livius Kr. e. 173-ban újabb hajók megjelenéséről számol be az égen, akkor állítólag egy “nagy flotta” jelent meg. Kr. e. 217 tavaszán, amikor Hannibál még mindig Rómát fenyegette, Livius szerint “kerek pajzsokat láttak az égen” Közép-Itália felett. Livius nem mondja meg, hogy ezek a tárgyak úgy ragyogtak-e, mint az előző évben látott “hajók”, de a “pajzsok” a “repülő csészealjak” megjelenésére emlékeztetnek, az UFO-k azon típusára, amely a hidegháború csúcspontján került előtérbe.
Egy másik furcsa, klasszikus értelemben vett UAP-t a görög író, Plutarkhosz jegyez fel Párhuzamos életrajzok című művében. Lucullus római hadvezér seregei éppen VI. Mithridatész ponthoszi király ellen készültek harcolni, amikor a két sereg között egy különös tárgy jelent meg:
…ezzel Mithridatész ellen indult harmincezer gyalogossal és kétezer-ötszáz lovassal. Amikor látótávolságra megközelítette az ellenséget, elbámulva látta, milyen sokan vannak; ezért elhatározta, hogy nem ütközik meg velük, hanem húzza az időt. De Marius, akit egy hadsereg élén Sertorius küldött Hispaniából Mithridatészhez, szembeszállt vele és harcra hívta ki. Lucullus erre csatasorba állította seregét, hogy megütközzék. Már éppen egymásra rohantak volna, midőn, minden szemmel látható előzmény nélkül, hirtelen szétnyílt az ég, és egy lángoló, alakjára leginkább boroskorsóhoz hasonló, ezüstszínű tárgy esett le a két tábor közé. A látvány úgy megijesztette a szemben álló feleket, hogy szétváltak. Ez a csodálatos jelenség, mint mondják, Phrügiában, az úgynevezett Otrüai közelében történt.
Az, hogy a tárgyat egy meghatározott alakú edényként írták le, többre utal, mint egy villogó fény. Egyesek meteorként értelmezték, de az, hogy Plutarkhosz a fényes fémes jellegre helyezi a hangsúlyt, nem felel meg ennek a lehetőségnek.
Bármi is volt az, mindkét sereg úgy gondolta, hogy ez egy ómen, és visszavonult.
Iosephus Flavius római zsidó történetíró, aki a rómaiak és zsidók közötti háborúról ír, feljegyez egy légi csatát az UAP-k között Kr. u. 65-ben. Napnyugta előtt “szekereket” láttak az égen, amelyeket “a felhőkön keresztül száguldó fegyveres zászlóaljak” kísértek.
Iosephus szerint számos szemtanú látta ezt, és úgy vélte, hogy ez előre jelezte az ezt követő római győzelmet.
Az ókoritól a modern ítéletnapig
Szent Pál az epheszosziakhoz írt levelében Isten “hitének pajzsára” hivatkozott, míg a középkori Írországban gyakori téma volt az “égen utazó hajó”, amely az egyház “hajója” által a hívőknek nyújtott biztonságot szimbolizálta.
A szokatlan jelenségekről szóló jelentések minden ezredfordulón megszaporodtak, amikor a keresztények féltek vagy reménykedtek a jelenések könyvében megjósolt ítéletnapban.
Az ezredfordulós ufológia a világvégéről szóló legújabb keresztény jóslatok továbbfejlesztése, ahol a Messiás űrutazónak adja ki magát, aki visszatér, hogy megmentsen minket a sátáni idegenektől.
Emberek milliói számolnak be minden évben UAP-okkal kapcsolatos tapasztalatokról. Amikor megkérdezik őket, egyesek vallásosnak vallják magukat, mások ragaszkodnak hozzá, hogy nem azok. Fontos, hogy az ufológia egyfajta módja lehet a vallás és a tudomány összeegyeztetésének, és ezt a megközelítést sokan vonzónak találják.
Soha nem fogjuk megtudni, hogy mik voltak az ősi szövegek által leírt tárgyak és fények, és hogy ezek valódiak voltak-e, vagy pszichológiai stressz eredménye. Legalábbis az UAP-król szóló jelentős ősi észlelések szinte mindig a szorongás és a közelgő változás körülményeiről szólnak.
Az ókori embereknek nem volt világvége órájuk, hogy figyelmeztesse őket, mikor jön a vég, de gondosan figyelték az eget, és rengeteg figyelmeztetést láttak odafent.
Érdemes elolvasni:
