Oroszország ugyan nehezen látogatható manapság, de Moszkva város így is tele van érdekesebbnél érdekesebb helyszínekkel. Az egyik ilyen helyszín a Taganszkaja Irányítóközpont, amely egy egykor titkos bunkerkomplexum titkait tárja fel a nagyközönség előtt. A bunkermúzeum hatalmas kiterjedésű és rendkívül mély, amely rendkívüli élményt biztosít minden látogató számára.
A Taganszkaja metróállomás közelében található a számtalan néven ismert Hidegháború Múzeum. Más nevek, amelyeken ismerős lehet a következők: Bunker GO-42, létesítmény-02, CHZ-293, CHZ-572, GO-42, vagy Bunker-42 kiállítási múzeum. Minden elnevezésnek megvolt a maga ideje, leginkább a különböző titkosítási rendszerek alapján.
A létesítmény egykor titkosítás alatt állt, és katonai, illetve kommunikációs központként szolgált. 2006-ban az Állami Ingatlanokért Felelős Szövetségi Ügynökség aukcióra bocsátotta a létesítményt, ahogy Novik-Servis nevezetű privát cég felvásárolta azt 65 millió rubelért akkori árfolyamon. A múzeum még ugyanabban az évben megnyitotta kapuit és azóta látogatható.
Bunker-42
A bunkert 1951-ben kezdték építeni, már az első atomháborús fenyegetések híre kapcsán. A bunkert ugyanazzal a technológiával építették, mint a moszkvai metrót, amelyhez egyébként két járaton keresztül csatlakozik is. Az első járatot szállítmányozásra használták, itt érkezett a létesítmény ellátásához szükség dolog, míg ez kapcsolódik a „körvonalhoz” is. A második vonal a karbantartási részlegeket köti össze a bunkerrel.
1956-ban a létesítmény szolgált a Moszkvai Légvédelmi Körzet kommunikációs részlegének főhadiszállásaként. Az őrséget és a teljes személyzetet 24 óránként leváltották. A személyzet nagyon rövid műszakokban dolgozott, hogy garantálva legyen a maximális éberség és elkerüljék a harctól való szorongást is.
Visszaemlékezések szerint az 1960-as években a létesítmény minden eszközzel fel volt szerelve ahhoz, hogy egy atomtámadás után is teljesen működőképes tudjon maradni. Az étel, üzemanyag, sőt még két artézi kút is rendelkezésre állt, hogy huzamosabb ideig működőképes tudjon maradni a bunker.
Nagyjából 600 ember elszállásolására lett volna alkalmas a létesítmény. Tervek szerint ennyi ember körülbelül 30 napig tudtak volna életben tartani teljes izolációban, vagyis külső segítség nélkül. A dízelgenerátoroknak és az újra felhasználási rendszereknek köszönhetően a bunker teljes önállóan tudott volna hosszabb ideig is működni. Emellett rengeteg gyógyszert, ételt és minden egyéb szükséges dolgot is eltároltak volna.
A múzeum eredeti állapotában őrzi az épületet, tehát a folyosókat, térségeket és a teljes struktúrát. A különböző helységeket bizonyos mértékig eredeti funkciójuknak megfelelően őrizték meg, természetesen oktató eszközökkel kiegészítve. Illetve a nem lényeges tereket egyéb oktató/szórakoztató egységekké alakították.
A hatalmas létesítmény több mint 7000 négyzetméteren terül el és nagyjából 65 méteres mélységben.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
