A preinka harcosok torz koponyájukról ismerték fel egymást
A Kolumbusz előtti idők harcosai a szándékosan elferdített koponyájuk alapján meg tudták különböztetni a harctéri barátokat az ellenségtől, állítják egy mesterséges koponyadeformációról (ACD) szóló tanulmány szerzői. A bolíviai Tiahuanaco ősi városán belüli groteszk gyakorlat szerepét dokumentálva a kutatók szerint a fejformában mutatkozó különbségeket a társadalmi identitás, az osztály és a foglalkozás közvetítésére használták, mint egyfajta egyenruhát, amelyet soha nem lehet levenni.
A mai Bolívia, Peru és Chile határán fekvő Tiahuanaco a dél-középső Andok leghatalmasabb preinka poliszai közé tartozott. A mintegy 40 ezer lakosú ősi város Kr. u. 500 és 1150 között élte fénykorát, és ebben az időszakban jelentős politikai erő volt.
Más spanyolok előtti kultúrákhoz hasonlóan Tiahuanaco lakói is bőszen foglalkoztak a koponyák rituális formálásával. Hogy többet tudjanak meg erről az ősi szokásról, a tanulmány szerzői irodalmi áttekintést végeztek ezek történetéről.
“Az ACD-t általában a csecsemő életének első néhány hónapjában végezték, mielőtt a morfogenetikai jellemzők maradandóvá váltak volna.” Eredményeik szerint úgy tűnik, hogy Tiahuanaco lakói különböző koponyaformálási technikákat alkalmaztak a különböző hatások elérése érdekében.
Fel a fejjel!
A “lapos ferde deformáció elérése érdekében két gyakran párnázott fadeszkát helyeztek a csecsemők homlok- és nyakszirtje fölé, és kötésekkel rögzítették”. Ez “dobozszerű, lapított koponya boltozatot” eredményezett, gyakran a fej “oldalsó kidudorodásával”, az arc “előrehajló és szélesebb” lett.
A szerzők egy másik, hasonló eredményeket hozó módszert is ismertetnek. “A csecsemők testét hátulról egy lapos, fából készült felületre fektették. Egy függőleges fadarabot ferdén a lapos, fából készült felülethez kötöztek, amely felfelé állt, és a csecsemők koponyájának homlokrészén nyugodott”.
Végül a kúp alakú koponyát úgy érték el, hogy “a szalagokat, öveket és csomagolásokat keresztirányban, változó szorossággal a csecsemők feje köré szíjazták. A nyomóerőt körkörösen alkalmazták a koponyára”.
A gyakorlat lényege az volt, hogy meghatározzák egy személy osztályát, kasztját és hivatását. Például, hogy rabszolga vagy katona volt.
Ez különösen hasznos volt a harcosok esetében, akik a koponyaszerkezetükben mutatkozó különbségek alapján különböztették meg harcostársaikat a felkelőktől.
A testi torzulás és a születésüktől fogva egy bizonyos foglalkozásra való kiválasztottság hátránya mellett lehetséges, hogy az módosításoknak való kitettség bizonyos kognitív hiányosságokat is eredményezett. A kutatók például kifejtik, hogy az agy homloklebenyének a koponya deformációjából eredő károsodása a memória, a figyelem és a végrehajtó funkciók károsodásához is vezethet.
Eközben a fali lebeny károsodása akadályozhatja az érzékszervi ingerek értelmezésének képességét, míg a halántéklebeny sérülései “ingerlékenységgel, hallási hiányosságokkal, valamint a verbális memória és mások érzelmeinek értelmezésének károsodásával” hozhatók összefüggésbe.
Hogy Tiahuanaco tojásfejű lakói valóban kognitív hiányosságokban szenvedtek-e, azt nehéz megmondani. A szerzők szerint az ilyen káros hatásokat “talán figyelmen kívül hagyták, mivel a korszak foglalkozási követelményei inkább munkaigényesek, mint tudásvezéreltek voltak”.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
