1952-ben 3 csillag nyom nélkül eltűnt az égről. Azóta sem találjuk őket
1952 július 19-én a Palomar Obszervatórium az éjszakai égboltot kémlelte. A projekt része volt, hogy több képet készítsenek ugyanarról az égterületről, hogy segítsenek az olyan dolgok azonosításában, mint például az aszteroidák.
Aznap este 8:52 körül egy fotólemez három csillag együttes fényét rögzítette. A 15-ös magnitúdójú csillagok meglehetősen fényesek voltak a képen. 21:45-kor ugyanezt az égterületet újra megörökítették, de ezúttal a három csillagot már nem lehetett látni. Kevesebb mint egy óra alatt teljesen eltűntek, írja a Universe Today.
A csillagok nem tűnnek el csak úgy. Felrobbanhatnak, vagy rövid ideig fényesek lehetnek, de nem tűnnek el nyom nélkül. A bizonyítékok azonban erre utaltak. A három csillag egyértelműen látható az első képen, és egyértelműen nincsenek a másodikon. A feltételezés tehát az, hogy hirtelen halványulhattak el, de még ezt is nehéz elfogadni.
Későbbi megfigyelések nem találtak bizonyítékot arra, hogy a csillagok 24-es magnitúdónál halványabbak lettek volna. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg tízezred részére vagy még annál is nagyobb mértékben halványodtak. Mi okozhatta azt, hogy a csillagok ilyen gyorsan ilyen elképesztő mértékben halványodtak el?
Csillag nem tűnhet el csak úgy
Az egyik elképzelés szerint valójában nem három csillagról van szó, hanem egyről. Talán egy csillag rövid időre felragyogott, mint például egy magnetár gyors rádiós kitörése. Amíg ez megtörtént, talán egy csillagtömegű fekete lyuk haladt el közte és köztünk, ami miatt a fáklya rövid időre három képként gravitációsan lencsevégre került.
Ezzel az elképzeléssel az a probléma, hogy egy ilyen esemény rendkívül ritka lenne, de más, az 1950-es években készült fényképfelvételek több csillag hasonló gyors eltűnését mutatják. Néhány esetben a csillagok között ívpercnyi (a fok hatvanad része) távolság van, amit nehéz lenne gravitációs lencsézéssel előidézni.
Egy másik elképzelés szerint egyáltalán nem is voltak csillagok. A három fényes pont 10 ívmásodpercen belül van egymástól. Ha három különálló objektum volt, akkor valaminek ki kellett váltania a fényesedésüket. A kb. 50 perces időtartamot figyelembe véve, az ok-okozati összefüggés és a fénysebesség megkövetelné, hogy legfeljebb 6 AU távolságra legyenek egymástól.
Ez azt jelenti, hogy legfeljebb 2 fényévre lehetnek egymástól. Lehet, hogy Oort-felhő objektumok voltak, ahol valamilyen esemény okozta a fényesedésüket körülbelül ugyanabban az időben. A későbbi megfigyelések nem találták meg őket, mert azóta tovább sodródtak a pályájukon.
Egy harmadik elképzelés szerint ezek egyáltalán nem is égitestek voltak. A Palomar Obszervatórium nincs túl messze az új-mexikói sivatagoktól, ahol a nukleáris fegyverek tesztelése történt. A tesztekből származó radioaktív por beszennyezhette a fotólemezeket, ami egyes képeken fényes foltokat eredményezett, míg másokon nem. Tekintettel az 1950-es években más fotólemezeken látott hasonló eltűnésekre, ez nagyon is lehetségesnek tűnik.
Egyelőre nem lehetünk biztosak benne. Amire igazán szükségünk van, az az, hogy néhány ilyen eseményt megörökítsünk a modern felmérések során, ahol gyorsan visszamehetünk és további megfigyeléseket végezhetünk. Egyelőre ez egy megoldásra váró rejtély.
Érdemes elolvasni:
