Homokból álló felhőket észleltek ezen a furcsa bolygón
Egy 200 fényévnyire levő bolygó furcsa, homokból álló felhőkkel rendelkezik magasan a légkörében, derül ki egy új tanulmányból.
Bár a James Webb Űrtávcső ideje nagy részét a korai világegyetem legtávolabbi részeinek megfigyelésével tölti, amikor a galaxisok még csak kialakulóban voltak, sok időt tölt a hozzánk sokkal közelebbi objektumokra összpontosítva is, derül ki a Space.com beszámolójából.
Európai csillagászok egy csoportja a JWST megfigyelései alapján részletesen feltérképezte a WASP-107b nevű, közeli “pelyhes” exobolygó légköri összetételét. A kutatók vízgőzt, kén-dioxidot, sőt szilikátos homokfelhőket is találtak az exobolygó dinamikus légkörében. Az új tanulmány hatással lehet a távoli bolygók kémiájának megértésére is.
A WASP-107b exobolygó a csillagászok által ismert egyik legalacsonyabb sűrűségű bolygó, amelyet néha üstököshöz hasonlítanak. A bolygó nagyjából akkora, mint a Jupiter, de a tömege mindössze annak 12%-a. A WASP-107b nagyjából 200 fényévre van a Földtől, és mindössze hat nap alatt kerüli meg a Napunknál valamivel hűvösebb és kisebb tömegű csillagát.
Vajon van ennél furcsább bolygó?
A bolygó alacsony sűrűsége lehetővé tette a csillagászok számára, hogy a sűrűbb bolygók, például a Jupiter esetében végzett megfigyelésekhez képest 50-szer mélyebbre nézzenek a bolygó légkörébe.
A kén-dioxid kezdeti felfedezése meglepte a csillagászokat. Ennek oka, hogy a WASP-107b anyacsillaga viszonylag kis hányadát bocsátja ki a nagyenergiájú fotonoknak, így a bolygó kisebb és hűvösebb az átlagnál. A bolygó alacsony sűrűsége azonban azt jelenti, hogy ezek a fotonok mélyen behatolhatnak a WASP-107b légkörébe, és ott a kén-dioxidot létrehozó kémiai reakciókat idéz elő.
A kén-dioxid mellett a csillagászok a finom szilikátrészecskékből, lényegében nagyon finom szemcséjű homokból álló magaslati felhők jelenlétét is észlelték.
A kutatók feltételezik, hogy a homokfelhők a földi vízgőzhöz és felhőkhöz hasonlóan alakulnak ki, csak homokcseppekből. Amikor a homokeső cseppjei kondenzálódnak és lehullanak, a bolygó belsejében nagyon forró rétegekkel találkoznak, ahol szilikátgőzzé alakulnak, majd visszajutnak a felső rétegekbe, ahol újra kondenzálódnak, és ismét felhőket alkotnak.
“A JWST forradalmasítja az exobolygók jellemzését, példátlan betekintést nyújtva figyelemre méltó gyorsasággal”, mondta Leen Decin, a belgiumi Katholieke Universiteit Leuven egyetem munkatársa.
A homokból, vízből és kén-dioxidból álló felhők felfedezése ezen az exobolygón kulcsfontosságú mérföldkő. Megváltoztatja a bolygók kialakulásáról és fejlődéséről alkotott elképzeléseinket, és új megvilágításba helyezi saját Naprendszerünket.
A megfigyeléseket a JWST közép-infravörös műszerével (MIRI) végezték, egy olyan spektrográffal, amely a bolygók légkörét a közép-infravörös vagy hőérzékeny hullámhosszakon képes vizsgálni.
Érdemes elolvasni:
