2300 évig iszapfürdő temette be ezeket a szobrokat, tökéletes állapotban kerültek elő

A legtöbb nappali gyógyfürdőben és elvonulási központban az iszapfürdő körülbelül 20 percig tart. Az olaszországi Siena melletti San Casciano dei Bagni termálfürdőjében azonban 2300 évig is eltarthat. És úgy tűnik, csodákra képes.

Az IFLScience szerint az ókori helyszínen dolgozó csapat tavaly, három évnyi ásatás után végre elkezdte feltárni az iszap alatt rejlő kincseket. Kezdetben csak apróságokról volt szó, egy érméről vagy egy szobor kisebb részleteiről, de hamarosan szembe találták magukat azzal, amit a szakértők a régió történetének egyik legjelentősebb leletének tekintenek.

És jelen esetben a “szemtől szemben” szó szerint értendő.

Két tucat szobor került elő, amelyek több mint két évezreden át tökéletes állapotban maradtak a sárnak köszönhetően, ami betemette őket. Emellett mintegy öt-hatezer arany-, ezüst- és bronzérmét is találtak.

“Azt gondoltuk, hogy lehet itt valami, de semmi olyan, mint amit találtunk”, mondta Emanuele Mariotti, az ásatás vezetője a New York Timesnak. “Olyan volt, mint egy időkapszula, amely arra vár, hogy kinyissuk.”

Ezek az ereklyék a Kr. e. 2. század és az Kr. u 1. század között keletkeztek, amelyek a régió nagy felfordulásainak időszaka. Ez “az ókori Toszkánában az etruszkok és a rómaiak közötti átmenet átalakulásainak időszaka volt”, magyarázta az olasz kulturális minisztérium közleménye. “A Róma és az etruszk városok közötti nagy konfliktusok, de a város társadalmi szövetén belüli küzdelmek kora is volt ez.”

A csapat kifejtette, hogy a szobrok nem csupán a konfliktust, hanem a két kultúra közötti növekvő harmóniát is jelképezik. A leletek etruszk és latin nyelvű feliratokkal vannak ellátva, és az etruszk hagyományoknak megfelelően temették el őket. A fürdőházba a Kr. u. 1. században villám csapott, és a “fulgur conditum” néven ismert gyakorlat szerint egy szent helyen kellett eltemetni őket. Az azonban, hogy a szent hely víz volt, római hagyomány. “Azért adsz a víznek, mert azt reméled, hogy a víz visszaad valamit”, mondta a Reutersnek Jacopo Tabolli, az ásatás vezetője, a Sienai Külföldi Egyetem professzora.

A szobrok, amelyek közül sok görög-római istenségeket ábrázol, köztük Hügeiát, az egészség és a higiénia istennőjét, valamint Apollót, a Nap és a gyógyítás istenét, eredetileg egy szentélyben álltak, mielőtt ünnepélyesen a vízbe dobták volna őket. A kutatók megjegyzik, hogy mivel nem agyagból, hanem bronzból készültek, a korszakban szokatlanul hivalkodónak számítanak, és arra utalnak, hogy a Tabolli által “elit településnek” nevezett helyen álltak.

De a felfedezések nem csak ennyit mutatnak. San Casciano dei Bagni forrásait még ma is gyógyhatásuk miatt látogatják és több mint két évezreddel ezelőtt sem volt ez másképp. Más szobrok témája földhözragadtabb, és különböző betegségektől szenvedő férfiakat, nőket és gyermekeket ábrázolnak, akiket a fürdőbe vittek.

“Ez a gyógyítás, a kultúrák és az orvosi tudás találkozásának helye volt”, magyarázta Mariotti.

Egy vadonatúj múzeumot kapnak a szobrok

“Ez a felfedezés olyan lehetőséget kínál San Casciano számára, amely nemcsak kulturális és turisztikai, hanem valódi újjászületést is jelent”, jegyezte meg Agnese Carletti, a város polgármestere. “Egy új múzeumot hoznak létre San Cascianóban, amely a kivételes szobroknak ad majd otthont, és egy régészeti parkot. Két új hely, amely a terület fejlődésének igazi motorja lesz.”

Bár a leletek nagy részét idén már kiállították a római Quirinal palotában, a kutatók még mindig szorgoskodnak a helyszínen. “Rekonstruáltuk a szentély szerkezetét, de még sok mindent meg kell tudnunk a teljes helyszínről, amely monumentális lehetett.”

“Ez egy egyedülálló lehetőség arra, hogy újraírjuk az ókori művészet történelmét, és ezzel együtt az etruszkok és a rómaiak közötti átjárás történetét Toszkánában.”

A szobrokról készült képek az IFLScience oldalán tekinthetők meg.

Érdemes elolvasni:

• A dinoszauruszok lehetnek az okai annak, hogy nem élünk 200 évig
• Ez az állat képes fej és agy nélkül is tanulni