Jaszuke, az afrikai szamuráj és különös története
A szamurájok a japán kulturális örökség legjellegzetesebb szimbólumai közé tartoznak, így nem meglepő, hogy a legtöbb szamuráj japán volt. Azonban semmi sem tiltotta, hogy nem japánok is szamurájokká váljanak.
A leghíresebb nyugati példa William Adams (1564-1620) angol tengerész, aki 1600-ban érkezett Japánba, és képes volt felemelkedni a ranglétrán, hogy végül szamuráj legyen. Az egyik legmeglepőbb példa azonban valószínűleg egy Jaszuke nevű afrikai, akit a japán daimjó (feudális hadúr) Nobunaga Oda (1534-1582) tett szamurájjá, miután elvállalta a testőre szerepét. Az Ancient Origins szerint Jaszukét 1579-ben jezsuita misszionáriusok vitték Japánba, és felkeltette a japán nemes figyelmét és érdeklődését.
Jaszuke szamurájjá válása
Yasuke származását rejtély övezi. Valószínűleg 1555 és 1566 között született, de ez még egy ekkora időintervallummal sem biztos. A történészek még a nevének eredetében sem biztosak, bár valószínűleg ez az eredeti nevének japán formája. Az egyik forrás szerint a mozambiki makua népcsoportból származhatott. Viszont az is lehetséges, hogy Angolából vagy Etiópiából származott, sőt lehet, hogy európai származású, Portugáliából származó rabszolga volt.
Bárhonnan is származzon, Jaszuke 1579-ben tűnt fel először a történelemben, mint Alessandro Valignano jezsuita misszionárius kísérője, aki azért érkezett Japánba, hogy meglátogassa az ottani missziókat. Jaszuke valószínűleg rabszolga volt. Sötét bőre nagy érdeklődést váltott ki a japán őslakosok körében, és állítólag sokan eljöttek megnézni őt a templomba, amelyet a jezsuiták építettek Kiotóban. Ez a felfordulás felkeltette a daimjó, Nobunaga nagyúr érdeklődését, aki a meghallgatását kérte.
Nobunaga először kételkedett abban, hogy Jaszuke bőre valódi, ezért levetette vele az ingét, és megvizsgálta a bőrét, hogy lássa, hogy az nem tinta. Nobunagát mindazonáltal lenyűgözte Yasuke magassága. A feljegyzések szerint több mint 182 cm magas volt egy olyan korban, amikor a legtöbb japán férfi éppen csak karcolta a 152 cm-t. Testfelépítése nagyon impozánssá tette a sziget legtöbb őslakosának.
Nobunaga hamarosan Jaszukét tette meg csatlósává és testőrévé. Végül 1581-ben szamurájjá nevezték ki, és Nobunaga Azucsi várkastélyában állomásozott. Ezt követően Nobunaga meghívta Jaszukét, hogy vacsorázzon az asztalánál, ami még egy szamuráj számára is szokatlan kiváltság volt. Ám itt nem ért véget a történet, ugyanis a daimjó kardhordozójává is tette, saját katanával. Ez idő alatt pedig megtanult folyékonyan japánul is.
Jaszuke szamurájkarrierjének vége
Jaszuke szamurájkarrierje nem tartott sokáig. 1582-ben Nobunaga tábornoka, Micuhide puccsot indított, hogy megbuktassa őt. Micuhide megrohamozta a templomot, ahol Nobunaga tartózkodott. A földesúr, aki meg volt győződve arról, hogy áruló hadvezére hamarosan vereséget szenved, szeppukut, azaz rituális öngyilkosságot követett el. Nobunaga halála után Jaszuke visszamenekült az Azucsi várba, és a daimjó fiának szolgálatába állt. Azonban ő is öngyilkos lett, miután Micuhidétől vereséget szenvedett.
Micuhide nem volt elragadtatva Jaszukétól, és “vadállatnak” titulálta. Ennek oka az volt, hogy ahelyett, hogy becsületbeli öngyilkosságot követett volna el, ami a japán kultúrában a vereség után a norma, Jaszuke a nyugati szokásoknak megfelelően felajánlotta a kardját Micuhidénak. Kétségtelenül ennek az elutasításnak köszönhető, hogy Jaszuke visszatért Valignano szolgálatába, és az ismeretlenség homályába merült. A jezsuiták azonban örültek, hogy életben maradt, és hálát adtak Istennek a visszatéréséért.
Érdemes elolvasni:
