Hogyan vált a rózsaszín a lányok színévé?

Amikor valaki a rózsaszínre gondol, szinte biztosas kislányokat lát a fodros ruhákban, vagy olyan népszerű dolgokra gondol, mint a Barbie vagy a Disney hercegnők. A rózsaszín, amelyet ma túlnyomórészt a finomsággal és a nőiességgel társítanak, az évszázadok során lenyűgöző átalakuláson ment keresztül.

Valerie Steele, a FIT Múzeum igazgatója elárulja, hogy a 18. században a felsőbb osztályok kisfiúi és kislányai egyaránt viseltek rózsaszínt és kéket más színek mellett. Figyelemre méltó, hogy a rózsaszínt még férfias színnek is tekintették, a szenvedélyes természettel társítva. Régi katalógusok és könyvek a rózsaszínt a kisfiúk színeként ábrázolták, kiemelve annak aktív és agresszív konnotációit.

1918-ban egy “Rózsaszín vagy kék” című cikk egy általánosan elfogadott szabályt javasolt, miszerint a rózsaszín a fiúknak, a kék pedig a lányoknak való, mondván, hogy a rózsaszín, mint erősebb szín, inkább a fiúknak való. A 19. század végén és a 20. század elején a gyártók által a gyermekruhák színkódolásával azonban a rózsaszín és a kék megítélésében zűrzavar és regionális különbségek alakultak ki — írja a BBC.

A fordulópont

1927-re az üzletek eltérően jellemezték a rózsaszínt és a kéket. Egyesek a rózsaszínt fiúszínként, mások pedig lányszínként jelölték meg. Ebben döntő szerepet játszott Henry Huntington amerikai milliomos két 18. századi festményének megvásárlása. Ezeken a képeken egy kék ruhás fiú és egy rózsaszín ruhás lány volt látható. Steele szerint ez az esemény hozzájárult ahhoz a tévhithez, hogy a kék mindig is a fiúk, a rózsaszín pedig a lányok színe volt. Annak ellenére, hogy a történelmi bizonyítékok ennek az ellenkezőjére utalnak. Az akvizíciót népszerűsítette az amerikai sajtó is, így elterjedt a tévhit, miszerint a kék mindig is a fiúk, a rózsaszín pedig mindig is a lányok színe volt.

Manapság a rózsaszín viselése férfiként gyakran üzenetet szándékozik közvetíteni. Jo Paoletti, a “Pink and Blue: Telling the Girls From the Boys in America” című könyvében megjegyzi, hogy a rózsaszínt viselő férfiak sokszor a nemi szerepekről szóló nyilatkozatot vagy a feminista eszmék kifejezését kívánják közvetíteni. Leatrice Eiseman, a Pantone Color Institute munkatársa elismeri a rózsaszín fokozatos elfogadottságát a férfiak számára, de hangsúlyozza, hogy egyes férfiak még mindig furcsán állnak a rózsaszínhez, vagy nőiesnek tartják.

E kihívások ellenére észrevehető a szemléletváltás, különösen a fiatalabb generáció körében. Eiseman megjegyzi, hogy a férfiak egyre inkább kezdik újra elfogadni a rózsaszínt. Egyes gyártók, mint a Pink in London vagy a Ralph Lauren rózsaszín pólóingjei hozzájárulnak a népszerűségéhez. Ahogy a társadalmi hozzáállás változik, a rózsaszínt viselő férfiakkal szembeni előítéletek is lassan változnak.

A rózsaszín története a kulturális felfogás változékonyságának bizonyítéka. Ahogy a férfiak magabiztosan vállalják a rózsaszínt a kortárs divatban, nyilvánvalóvá válik, hogy a színek, akárcsak a hozzáállás, változnak.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Mindannyian tévedtünk? A centrifugális erő tulajdonképpen nem is létezik!
• VIDEÓ: A földi pokolba ereszkedett és földönkívüli élet jeleit találta egy kanadai kutató