Van egy tenger a Földön, amelynek egy partja sincs
Van egy olyan víztest a Földön, amely egyetlen partszakasszal sem rendelkezik. Az Atlanti-óceán északi részén található régiót Sargasso-tenger néven emlegetik, és egyedülálló határok jellemzik.
A szárazföld helyett az óceáni áramlatok határozzák meg, így nincs olyan partja, amelyet meg lehetne érinteni, kezdi beszámolóját az Indy100. De talán jobb is így, ugyanis tengert bűzös, barnássárga golffű (Sargassum) borítja, és egy rémálomszerű, ember alkotta szigetnek ad otthont, amelyet Észak-atlanti szemétfoltnak neveztek el.
Azonban a helyszín továbbra is valódi ökológiai, történelmi, sőt kulturális jelentőséggel is bír. A kivételes tenger védelmére létrehozott szervezet a “biológiai sokféleség paradicsomaként” tartja számon, amely döntő szerepet játszik a tágabb észak-atlanti ökoszisztémában.
A Sargasso-tengeri Bizottság megjegyzi, hogy a veszélyeztetett angolnafajok a tengerbe járnak szaporodni, míg a bálnák, valamint a tonhalak és más halfajok a tengeren keresztül vándorolnak. Emellett kulcsfontosságú számos veszélyeztetett faj, köztük a porbeagle cápa és számos teknősbékafaj életciklusának fenntartásában.
A neves tengerbiológus, Dr. Sylvia Earle szavaival élve, ez egy “aranyszínű úszó esőerdő”. És a tenger nem csak az oceanográfusok szemében legendás, hanem a folklórban is. Kolumbusz Kristóf 1492-ben expedíciós naplójában dokumentálta először a Sargassum ‘különös szőnyegeivel’ való találkozást.
Leírta, hogy matrózai attól féltek, hogy a hínár behálózza őket, és az óceán fenekére húzza őket, illetve, hogy a Sargasso-tengeren tapasztalt szélcsend (doldrum) miatt nem tudnak visszatérni Spanyolországba. Ezek a félelmek évszázadokra a tengeri rémmesékké váltak, és hírnevét tovább növelte a hírhedt Bermuda-háromszöggel való összefüggés.
A háromszög, amely arról ismert, hogy a repülőgépek és hajók hirtelen, minden ok nélkül eltűnnek, a Sargasso délnyugati részén, a Bermudák, Florida és Puerto Rico között található.
A tenger négy áramlatnak köszönhetően létezik. Északon az Észak-atlanti áramlat, keleten a Kanári-áramlat, délen az Észak-atlanti-egyenlítői áramlat, nyugaton pedig az Antilla-áramlat formálják. Ezek a körkörös áramlatok, az úgynevezett hatékonyan csapdába ejtik a bennük lévő víztömeget, aminek eredményeként Jules Verne a Némó kapitány, vagy más néven Húszezer mérföld a tenger alatt című művében úgy írta le, hogy “tökéletes tó a nyílt Atlanti-óceánon”.
És mégis, manapság ez a “tó” messze nem tökéletes
A Sargassót ma már valódi veszély fenyegeti a hajózás miatt, beleértve a víz alatti zajt, a Sargassum károsodását és a vegyi anyagok kibocsátását, a túlhalászást, az úszó törmelékből származó szennyezést és természetesen az éghajlatváltozást.
Az óceáni örvények keringő mozgása miatt a műanyag a tengerbe örvénylik, és csatlakozik az ott kialakult szemétfolthoz. Az emberiség romboló tevékenységének gigantikus ’emlékműve’ a becslések szerint több száz kilométer hosszú, és négyzetkilométerenként 200 ezer szemétdarab sűrűségű.
A dolgok azonban egyre csak rosszabbodnak
Egy december 8-án közzétett új tanulmány szerint a tenger melegebb, sósabb és savasabb, mint amilyen a feljegyzések 1954-es kezdete óta bármikor volt, és ez messzemenő hatással lehet más óceáni rendszerekre.
A jelentés vezető szerzője, Nicholas Bates kémiai oceanográfus arra figyelmeztetett, hogy az óceán “évmilliók és évmilliók óta nem volt ilyen meleg”, ami komoly változásokhoz vezethet a helyi tengeri életben és a víz globális körforgásában – “hol esik, hol nem”.
A LiveScience-nek nyilatkozva Bates professzor elismerte, hogy a globális felmelegedés elérhetett egy olyan pontot, ahonnan potenciálisan hosszú ideig nem lesz visszaút.”
Érdemes elolvasni:
