A második világháborúban elveszettnek hitt feljegyzések kerültek elő egy ősi civilizációról
Egy kutató olyan történelmi feljegyzéseket fedezett fel, amelyekről azt hitték, hogy a második világháború alatt elveszett. A bennük foglalt információk új megvilágításba helyeztek egy ősi népet.
Jenny Metcalfe, a Manchesteri Egyetem orvosbiológus-egyiptológusa a 20. század elején Alsó-Núbiában folytatott egyik legelső ásatásról származó, “feljegyzési kártyák” néven ismert dokumentumokat fedezett fel.
Núbia egy ősi régió volt Északkelet-Afrikában, a mai Észak-Szudán és Dél-Egyiptom területén feküdt, középpontjában a Nílus folyó völgye állt. Ez a núbiai nép által lakott régió volt az ókori Afrika egyik legkorábbi civilizációjának otthona több ezer évvel ezelőtt.
Az évezredek során különböző kultúrák és királyságok alakultak ki és tűntek el a régióban, amelyek közül talán a legjelentősebb a Kusita Királyság volt. A régiót, amelynek egy részét időnként az ókori egyiptomi fáraók uralták, hagyományosan két részre osztják: Alsó- és Felső-Núbia. Az “alsó” rész valójában Núbia északi része, mivel a Nílus folyásirányát vették figyelembe a felosztáskor.
Nem csak Egyiptomnak volt fejlett civilizációja a régióban
Metcalfe a Cambridge-i Egyetem egyik archívumában elrejtve találta meg a kártyákat, miközben könyvéhez végzett kutatásokat.
1907 és 1911 között egy kutatócsoport négyszer végzett ásatásokat Alsó-Núbiában. Ez idő alatt több mint 150 temetőt és mintegy 20 ezer sírt tártak fel, bennük 7000 holttesttel és számos lelettel. Ezek egyedülálló információkat nyújtanak az egykor a dél-egyiptomi Nílus vidékén élő ősi közösségekről.
A kutatás során feltárt legrégebbi temetők az “A-csoportú” núbiai népességhez tartoznak, amely Kr. e. 3800 környékén kezdődően, bár vannak bizonyítékok az ezt megelőző emberi megszállásról a térségben
– mondta Metcalfe a Newsweeknek.
A vizsgálatok kulcsfigurái Grafton Elliot Smith anatómus és kollégája, Douglas Derry voltak, akik a második szezonban felügyelték az anatómiai munkát. A harmadik és negyedik évad felvételi lapjai elveszettnek tűnnek, de a második évadból a legtöbbet teljes egészében dokumentálja Metcalfe könyve.
“A felvételi kártyák előre kinyomtatottak, amelyeket Grafton Elliot Smith tervezett, hogy segítsék a megtalált személyek feljegyzését” – fejtette ki Metcalfe. “Vannak rajtuk rovatok a lelőhely, a történelmi és életkor, a nem, a hosszú csontok és a koponya méretei, a jelenlévő fogak és a betegség vagy például törött csontok bármilyen jelének rögzítésére.”
“Lehetővé tették az anatómusok számára, hogy egyének tanulmányozásával és összehasonlításával képet alkossanak a núbiai közösségekről.”
Korábban azt feltételezték, hogy a második évad felvételi kártyáit az első évad kártyáival együtt őrizték meg, amelyeket a második világháborúban egy bomba megsemmisített. Metcalfe azonban a második évad kártyáinak nagy részét a cambridge-i Duckworth Laboratories archívumában találta meg, összekeverve a néhány évvel későbbi ásatásról származó kártyákkal.
“495 ilyen kártyát találtam, amelyek többsége 20 különböző temetőből származó személyek adatait tartalmazza. Némelyik egyszerre több holttestet is rögzít. A feljegyzési kártyák az A-csoportos korszakból a keresztény kori temetőkig terjedő, körülbelül Kr. u. 500-1100 közötti időszakra datált egyénekre vonatkoznak.”
A legújabb leletek Metcalfe szerint új megvilágításba helyezik, hogy milyen volt a Nílus mentén élő hétköznapi emberek élete az ókori Núbiában.
A kutatás “hatalmas” mennyiségű információt hozott a betegségekkel, traumákkal és az ősi közösségekben megfigyelhető anatómiai eltérésekkel kapcsolatban, mondta Metcalfe a Manchesteri Egyetem sajtóközleményében. “Ez a felfedezés jelentősen hozzájárul az ősi Núbia életének megértéséhez, és korábban elveszettnek hitt közösségekről szolgáltat információkat”.
“A kutatás során feltárt temetők nem azok, ahol királyokat és királynőket temettek el” – magyarázta Metcalfe. “Ehelyett arról árulkodnak, hogy a núbiai emberek hány éves korukig éltek, milyen módon készítették elő őket a temetésre. Így némi képet adnak arról, hogy a történelem különböző pontjain mekkorák voltak ezek az egyes közösségek. Ez az első alkalom, hogy ezeket az információkat rekonstruálni lehetett ezekre a konkrét temetői populációkra vonatkozóan.”
A kártyákból egyértelműen kiderül, hogy az ősi núbiai emberek gondoskodtak közösségük beteg vagy fogyatékkal élő tagjairól
Több ezer évvel a modern orvostudomány megjelenése előtt bizonyítékunk van olyan emberekről, akik hónapokig vagy évekig túlélték a nagyon súlyos betegségeket vagy sérüléseket. Ez csak a családjuk és a közösségek gondoskodása mellett volt lehetséges, például a biztonságuk megőrzése, az élelem és víz biztosítása, valamint a sebek ellátása révén.
“Fontos, hogy Elliot Smith és Derry feljegyezte, hogy ezekben a közösségekben felnőttek mellett gyerekek is felfedezték őket. Ez meglehetősen szokatlan a korban, mivel az anatómusok gyakran csak a felnőttekre koncentráltak. Ennek köszönhetően sokkal jobb képünk van az akkori várható élettartamról, valamint a gyermekek és felnőttek esetében egyaránt alkalmazott temetkezési gyakorlatról.”
Érdemes elolvasni:
