A farkasokban élő paraziták meghatározhatják az egyedek falkában betöltött szerepét

Megdöbbentő felfedezés, hogy a Yellowstone Nemzeti Parkban a farkasok viselkedésére vonatkozó 26 éves tanulmány jelentős kapcsolatot tárt fel a Toxoplasma gondii parazitával való fertőzés és a farkasok falkán belüli vezető szerepvállalása között. Ez az úttörő kutatás megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a T. gondii ökoszisztémákra és az állatok viselkedésére gyakorolt hatásait alábecsülték.

Bár a T. gondii jól ismert parazita, amely számos melegvérű állatot, köztük az embert is megfertőz, most a vadon élő állatok dinamikájára gyakorolt hatását vizsgálták, különösen a farkasfalkák hierarchiájának kialakulásában. A T. gondii, egy mikroszkopikus organizmus, amelynek a szexuális szaporodáshoz macskafélékre van szüksége. Azonban a melegvérű állatok széles körét képes megfertőzni, potenciális veszélyt jelentve az egészségükre. A parazita, amint a gazdaszervezetben van, összetett életcikluson megy keresztül, hogy maximalizálja az esélyét a macskafélébe való visszatérésre.

Egyes esetekben a fertőzött állatok megváltozott viselkedést mutatnak, például nagyobb kockázatot vállalnak, vagy vonzódnak a macskavizelet illatához. Ez a kutatás a T. gondii-fertőzés következményeit vizsgálja a Yellowstone Nemzeti Parkban élő szürke farkasok és a parazita ismert hordozói, a pumák között megosztott területen.

27 évnyi kutatás

A kutatók Connor Meyer és Kira Cassidy, a Yellowstone Wolf Project biológusai vezetésével átfogó tanulmányt végeztek, amelyben közel 27 év farkasok viselkedésére vonatkozó adatait elemezték. 229 farkastól és pumától vettek vérmintát. Az eredmények összefüggést mutattak ki a pumákkal jelentős területátfedést mutató farkasok és a T. gondii-fertőzés nagyobb valószínűsége között. Fontos, hogy a fertőzött farkasoknál jelentősen megnőtt a kockázatvállaló viselkedés.

A fertőzött farkasok 11-szer nagyobb valószínűséggel váltak el a falkájuktól, hogy új területekre térjenek. A fertőzött hímek 50%-os valószínűséggel távoztak hat hónapon belül, míg a nem fertőzött egyedek esetében ez a valószínűség 21 hónap. Hasonlóképpen, a fertőzött nőstények 25%-os eséllyel hagyták el falkájukat 30 hónapon belül, míg a nem fertőzöttek 48 hónapon belül. Érdekes módon a fertőzött farkasok 46-szor nagyobb valószínűséggel váltak falkavezérré. A kutatók azt feltételezik, hogy a T. gondii növelheti a tesztoszteronszintet, ami fokozott agresszióhoz és dominanciához vezet — írja a Science Alert. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek elősegítik a falkán belüli vezető szerepek átvételét.

A tanulmány rámutat az ökoszisztéma dinamikájának összefüggéseire és a parazitáknak az egyedek viselkedésére, a csoport szintű döntéshozatalra és a populációbiológiára gyakorolt lehetséges hatására. A kutatók szerint, ha a falkavezérek a T. gondii fertőzés miatt viselkedésbeli változásokat mutatnak, az olyan dinamikát hozhat létre, amelyben a megváltozott viselkedés az egész falkára hatással van. Ez pedig hatással lehet a populáció dinamikájára és az ökoszisztéma folyamataira. A vadon élő állatok kutatásában figyelembe kell venni a parazitafertőzések következményeit az ökoszisztémákra gyakorolt hatásuk átfogó megértése érdekében.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Időben tudnak alkalmazkodni az állatok, hogy túléljék az éghajlatváltozást?
• 10 felfedezés, mely gyökeresen megváltoztatta addigi életünket – 2. rész