Az időutazás gondolata évezredek óta lenyűgözi az embereket, de ez mindig is csak kitaláció volt. Legalábbis egészen mostanáig.
A tudósok bizonyítékot találtak arra, hogy az időutazás valóban létezik, bár mikroszkopikus szinten. Till Bohmer és Thomas Blochowicz a vezető szerzői a Nature Physics-ben publikált új tanulmánynak, írja az Indy100.
A németországi Darmstadti Műszaki Egyetem kutatóinak munkája az idő tényleges “keveredésére” összpontosít bizonyos anyagok, például az üveg szerkezetében. Kiderült, hogy az idő nem viselkedik pontosan lineárisan. A tanulmány azt vizsgálta, hogyan változik az anyagok összetétele az idő múlásával.
Az üveg rendelkezik az egyik legérdekesebb szerkezettel az emberek által nap mint nap használt tárgyak közül. Ahelyett, hogy a hagyományosabb molekulaszerkezeteket követnék, az üvegmolekulák valójában folyamatosan új helyekre vándorolnak. Így az üveg molekuláris szinten folyamatosan visszafordítja az időt.
Ennek az elképzelésnek a teszteléséhez az üvegszerkezeteket szórt lézerfény segítségével figyelték meg. Megfigyelték, ahogy az üvegminták új elrendeződésekbe tolódtak és alakultak át.
A molekulák apró ingadozásait egy ultraérzékeny videokamerával tudtuk dokumentálni. Másképp nem volt látható, ahogy a molekulák ide-oda rázkódnak
– mondta Blochowicz professzor.
Az üveg belső mozgása miatt a tudósok nem tudják megmondani, hogy a változások előre vagy hátrafelé történnek.
Ez pedig elgondolkodtató, és bár az embereket ez nem fogja közelebb vinni ahhoz, hogy képesek legyenek időutazásra, minden bizonnyal megváltoztatja a mindennapjainkban használt bizonyos anyagokról való gondolkodásunkat.
Az új tanulmány így átírhatja az időutazással kapcsolatos elméleti elképzeléseinket.
A kutatás lényegében kizárja azt az elméletet, hogy bárki képes lenne visszamenni az időben. A tanulmány kimondta, hogy az idő az univerzumban csak egy irányba mehet.
Érdemes elolvasni:
- Lehangoló fejlemények érkeztek az élet szempontjából talán legígéretesebb csillagrendszerről
- Miért kezdődött el az IQ-szint mérése és számít-e egyáltalán?
Forrás: