Honnan tudják a rovarok, hogy melyik virágban van virágpor?

Bármily meglepő, a virágok számos stratégiát alkalmaznak, hogy tájékoztassák a beporzó rovarokat a virágpor-tartalékukról. Beleértve a színt, az illatot és még az elektromos változásokat is.

Amikor a beporzók leszállnak egy virágra, küldetésük van, írja a Live Science. Édes nektárt keresnek, hogy elfogyasszák, és tápláló virágport, hogy visszavigyék a kicsinyeiknek.

De honnan tudják a rovarok, hogy hol találnak virágport? Elméletileg a folyamat egyszerű. A virág az ízletes, aromás porszemeket szór jól látható helyen, így a beporzók azonnal tudják, hová kell menniük.

A valóság azonban egészen más

„A növénynek nem áll érdekében, hogy őszinte jelzést adjon” – mondta Casper van der Kooi biológus, aki a hollandiai Groningeni Egyetemen a virágszín evolúcióját tanulmányozza.

A növények számára a virágpor a szaporodásról szól. A por létrehozásának célja, hogy a virág ivarsejtjeit, vagyis a szaporítósejteket átvigyék egy másik virágba, hogy magot hozzanak létre. A növényeknek ez a feladathoz gyakran nem sikerülne beporzók nélkül. De a virágpor előállításához sok energiára és tápanyagra van szükség. Ha tehát a rovarok végül megeszik a virágport, vagy ha a rossz beporzók jutnak hozzá először, a növény által befektetett energia kárba vész.

A legtöbb növény esetében tehát a virágpor rejtve van, ami megnehezíti a rovarok küldetésének teljesítését. Van der Kooi szerint azonban egy növény nem viheti túlzásba, különben a rovarok rájönnek erre a megtévesztésre, és nem látogatják tovább. Ezért a közvetlen kommunikáció helyett a növények gyakran finom jeleket használnak az információ átadására, majd a rovarok bizonyos jelzések alapján döntenek arról, hogy melyik virágot látogassák meg – mondta Natalie Hempel de Ibarra, a brit Exeteri Egyetem professzora.

A vizuális jelzések a növény-beporzó kommunikáció egyik fő formája. A virágok színesek, és a rovarok veleszületett vonzalmat éreznek a színes tárgyak iránt – mondta Hempel de Ibarra. Egyes virágok úgynevezett nektárvezetőkkel rendelkeznek. Ezek olyan, csak az ultraibolya spektrumban látható minták, amelyek megvilágítják a nektárhoz vagy a virágporhoz vezető utat a rovaroknak. Különböző tanulmányok dokumentálták, hogy a nektárvezetők és maguk a virágok is megváltoztathatják a színüket, ahogy a virágpor- és nektárkészlet csökken. A sétányrózsa (Lantana camara), egy népszerű kerti növény, jó példa erre a fajta jelzésre, amely sárgától vörösre változik.

A szaglás is jelzi a pollen mennyiségét

A virágok mindenféle kémiai vegyületet bocsátanak ki a levegőbe, és a rovarok fel tudják venni ezeket az úgynevezett szagjelzőket. Egyes növények további jelzésként képesek beállítani a kibocsátott vegyületek mennyiségét. Az Annals of Botany című folyóiratban 2011-ben megjelent tanulmány szerint például az áfonya virágai úgy fejlődtek ki, hogy beporzás után kisebb mennyiségű vegyületet bocsátanak ki.

A beporzó rovarok más finom jeleket is érzékelnek. Az egyik érdekes példa erre az elektromos mező. A virágok gyenge elektromos mezővel rendelkeznek, mondta Hempel de Ibarra, és ezt a mezőt befolyásolja a virág alakja. Azután is megzavarható, hogy egy rovar meglátogatja. A kutatások kimutatták, hogy a poszméhek és néhány más rovar képes ezt a zavarást speciális szőrszálakkal érzékelni.

Az egyes fajok virágpor-keresése is eltér

Végső soron az, hogy a rovarok hogyan döntenek a virágpor-keresésről, fajonként nagyon eltérő. A virágok nagyon speciális kapcsolatokat is kialakíthatnak bizonyos beporzókkal, így befolyásolva a rovarok választási módját. Egyes virágok, mint például a pitypang, a virágporukat a szemünk előtt tartják, így a beporzók egész sorát vonzzák. A paradicsomvirágok azonban, amelyek kifejezetten a méhekre támaszkodnak a beporzáshoz, speciális szerkezetekbe rejtik a virágporukat, hogy vonzzák ezt az egy rovart.

Ezen kívül a különböző rovarokat bizonyos színek vonzzák, mondta van der Kooi. A legyek például inkább a sárga színt kedvelik, míg a méhek a kéket.

A döntéshozatal még az egyének között is eltérő lehet. A méheket tanulmányozó Hempel de Ibarra elmondta, hogy egy szociális kolónián belül az egyedek eltérő döntéseket hozhatnak a virágporgyűjtés során, ahogy tanulnak és tapasztalják a környezetüket.

Érdemes elolvasni:

• Miért kék az áfonya, ha nem tartalmaz kék pigmentet?
• Hogyan élhető túl a közvetlen villámcsapás a fejre?