Nagy Sándor i. e. 323-ban bekövetkezett halálát sokáig rejtély övezte, és a történészek között vitákat váltott ki, hogy mi volt a halálának valódi oka. Míg a maláriától a merényletig terjedő elméleteket javasoltak, most egy új nézőpont merült fel, amely szerint a híres hódító Guillain-Barré-szindrómában (GBS) szenvedhetett.
Dr. Katherine Hall, az új-zélandi Otago Egyetem tudósa és klinikusa megkérdőjelezi a hagyományos narratívákat, és azt javasolja, hogy Sándor halálát tévesen a GBS tünetei miatt jelentették ki. Nagy Sándor 32 éves korában hódításai csúcsán állt, miután a Balkántól a mai Pakisztánig terjedő birodalmat épített. Ambícióinak azonban vége szakadt, amikor Babilonban megbetegedett, és 12 napig tartó szenvedés utána életét vesztett.
A történészek sokat törték a fejüket halála okának meghatározásán, és különböző lehetőségeket vettek számításba, például tífuszt, maláriát, alkoholmérgezést vagy politikai merényletet. Dr. Katherine Hall 2018-as cikkében új nézőpontot mutat be, azt sugallva, hogy Sándor tünetei megegyeznek a Guillain-Barré-szindrómával, egy olyan neurológiai rendellenességgel, amelyet „felszálló bénulás” jellemez — írja a History.
Élőholt uralkodó
A korábbi elméletekkel ellentétben, amelyek a lázára és a hasi fájdalmára összpontosítottak. Hall kiemeli az Alexander betegsége során tapasztalt bénulás progresszív jellegét. Emellett hangsúlyozza, hogy Alexander szellemileg egészséges maradt egészen röviddel a halála előtti pillanatokig.
Dr. Hall érdekes módon a “pszeudothanatosz” fogalmát javasolja, vagyis a halál beálltának téves megállapítását. Nagy Sándor talán nem is akkor halt meg, amikor a történelmi feljegyzések szerint. Ahogy a bénulása erősödött, úgy csökkent az oxigénigénye, a légzése kevésbé lehetett látható. Az ókorban az orvosok a légzésre, nem pedig a pulzusra támaszkodtak az élet vagy halál megállapításakor. Hall elmélete szerint a hódítót tévesen nyilváníthatták halottnak az ilyen körülmények akkori korlátozott ismerete miatt.
Dr. Hall elméletének következményei megkérdőjelezik Sándor halálának hagyományos idővonalát, és egy lehetséges hatnapos eltérésre utalnak. Azzal, hogy megvilágítja az pszeudothanatosz fogalmát, célja, hogy új vitákat indítson el a történészek között, és a történelmi beszámolók újraértékelésére késztessen. Ha ez az elmélet beigazolódik, átformálhatja a történelem egyik legikonikusabb alakjáról és rejtélyes halálának körülményeiről alkotott képünket.
Ha valóban igaznak bizonyulnak az értelmezések, akkor Nagy Sándor hat nappal később halhatott meg, mint azt eredetileg gondoltuk. A hódítót mindemellett valószínűleg élve temették el. Hogy az uralkodóval mi lett volna, ha észlelik életjeleit, az már egy másik kérdés. A betegségnek 3-13 százalék között van a halálozási aránya. Modern orvostudomány nélkül nem biztos, hogy az uralkodónak sok esélye lett volna a túlélésre.
A gyanú ott kezdődött, hogy a bomlás jeleit nem vették észre azonnal az uralkodó testén. Ennek oka abban gyökerezhetett, hogy az uralkodó nem biztos, hogy halott volt.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
