A Római Köztársaság fennállása során olyan politikai személyiségek sorát látta felemelkedni és elbukni, akiknek öröksége mind ott van a történelemkönyvekben. Ezen kiválóságok közül Cicero a retorika és az államférfiúság legjobb példája.
Ékesszólása és határozottsága meghiúsította Lucius Catilina szenátor és hadvezér aljas tervét, megvédve a szenátus szentségét, kezdi beszámolóját az Ancient Origins. Lucius Junius Brutus a köztársasági eszmék megszemélyesítője, aki lángra lobbantotta a forradalom lángjait Tarquinius király zsarnoksága ellen.
Marcus Porcius Cato rendíthetetlen meggyőződéssel hirdette Róma menetelését a hegemónia felé, szorgalmazva Karthágó teljes megsemmisítését. A Gracchus testvérek, Tiberius és Caius, akik kitartóan kiálltak az agrárreform mellett, hősies harcot vívtak a berögzült arisztokrata érdekek ellen, akár saját életük árán is, és ezzel a társadalmi felfordulás kezdetét jelentették.
A római politikai színház csúcsán Julius Caesar állt, a kivételes katonai képességek és az intelligens államférfi mintapéldája. A triumvirátustól a Rubiconig, az ő gyors felemelkedése és tragikus bukása megtestesítette a hatalom és az ambíciók keveredését, amely egész Rómát ledöbbentette.
Ezek a kiemelkedő alakok, mindegyikük a maga nemében, megformálták a Római Köztársaság körvonalait, kitörölhetetlen nyomot hagyva a nyugati civilizáció történelmében. Mondáik és a róluk készült feljegyzések ma is rengeteg információval szolgálnak róluk, és arra bíztatják a történészeket, hogy megfejtsék az ókor rejtélyeit.
Érdemes elolvasni:
- Így maradt az ókori filozófusok elméje öregkorukban is éles
- Többszöri tűzeset végezhetett Alexandria felbecsülhetetlen értékű könyvtárával
Source: