Az Indonéziában, a Gunung Leuser Nemzeti Parkban élő Rakus nevű vadon élő orángután a leleményesség figyelemre méltó megnyilvánulásával döbbentette meg a kutatókat, mivel a jelek szerint aktív sebkezelést mutatott be gyógynövények segítségével. Rakus viselkedése, amelyet a németországi Max Planck Institute of Animal Behavior és az indonéziai Universitas Nasional biológusai figyeltek meg és dokumentáltak, rávilágít az öngyógyítás és a sebellátás lehetőségeire a főemlősöknél.
A lenyűgöző felfedezés akkor történt, amikor Rakus, egy 32 évesre becsült hím szumátrai orángután egy fájdalmas sebbel az arcán, amelyet valószínűleg egy rivális hímmel való összecsapás során szerzett. Ahelyett, hogy a fertőzésnek engedett volna, vagy kezeletlenül hagyta volna a sebet, Rakus egy sor szándékos cselekvésbe kezdett, hogy enyhítse szenvedését és elősegítse a gyógyulást — írja az NPR.
Öngyógyítás az orángutánoknál
Az események sorozata akkor bontakozott ki, amikor Rakus egy Akar Kuning nevű lián növény szárát és leveleit kezdte el fogyasztani, amely a régióban ritkán része az orángutánok étrendjének. Ezt követően megrágta a leveleket, a növény nedvét a sebére kente, és egy rögtönzött borogatást készített a sérülésre, amely hatékonyan megvédte azt a további károsodástól. Öt nap alatt a seb bezárult, és egy hónapon belül teljesen begyógyult, csak egy halvány heg maradt utána.
Rakus viselkedésének jelentősége túlmutat a puszta túlélési ösztönökön; az emberi orvosi gyakorlatok lehetséges evolúciós elődjére utal. A Fibraurea tinctoria elemzése antibakteriális, gyulladáscsökkentő és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkező vegyületeket mutatott ki, ami arra utal, hogy a Rakus ösztönösen kereshette ezt a növényt terápiás előnyei miatt.
Ráadásul Rakus tettei megkérdőjelezik a főemlősök viselkedéséről és intelligenciájáról alkotott hagyományos elképzeléseket. Míg az eszközhasználat és a problémamegoldás példái az emberszabású majmok körében jól dokumentáltak, a gyógyhatású anyagok szándékos alkalmazása a sebek kezelésére új felfedezést jelent. Ez kérdéseket vet fel a főemlősök kognitív képességeinek mértékével és öngondoskodásra való képességével kapcsolatban.
Egy új evolúciós lépcső fok?
Rakus viselkedésének következményei túlmutatnak a primatológián. Az orángutánok öngyógyítása és az emberi gyógyászati gyakorlatok közötti párhuzamot vonva a kutatók közös evolúciós örökségről elmélkednek. A „kenőcsös viselkedés” fogalma – a gyógyhatású anyagok felismerése és sebekre való felvitele – az orángutánokkal közös ősünkhöz köthető, ami mélyebb kapcsolatot sejtet az emberi és főemlős gyógyítási gyakorlatok között.
Továbbá Rakus cselekedetei érdekes lehetőségeket vetnek fel az orvosi tudás főemlős közösségeken belüli átadásával kapcsolatban. Bár az orángutánok közötti társadalmi tanulás mértékét még nem ismerjük teljes mértékben, a Rakushoz hasonló egyedek innovatív viselkedésmódok megosztásának lehetősége aláhúzza a főemlősök kultúrájának és társadalmi dinamikájának tanulmányozásának fontosságát.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
