Az ókori görög filozófia történetében az Epheszoszi Hérakleitosz különös és rejtélyes alaknak számít. A Kr. e. 535 körül Epheszosz városában született Hérakleitosz nemcsak filozófiai elmélkedéseiről volt ismert, hanem különc viselkedéséről és a hagyományos bölcsesség megvetéséről is.
Hérakleitosz filozófiájának középpontjában az örökös változás koncepciója állt, amelyet híres kijelentése így fogalmazott meg: „Senki sem lép kétszer ugyanabba a folyóba”. Hérakleitosz számára a világegyetem lényege az állandó változás volt, amelyben minden a folyamatos átalakulás állapotában van, hasonlóan a folyó áramló vizéhez. Az egyetemes áramlásnak ez az elképzelése az ellentétek egységébe vetett hitét tükrözte, ahol az ellentétes elemek harmonikus egyensúlyban léteznek egymás mellett.
A különc filozófus
Korának sok más filozófusától eltérően Hérakleitosz nagyrészt autodidakta módon tanult, és a formális oktatást a magányos elmélkedés javára kerülte. Filozófustársai és az emberiség egésze iránti megvetése miatt embergyűlölő hírnévre tett szert. Különös ellenszenvet táplált a demokráciával és a csőcselék mentalitásával szemben, ehelyett a néhány kiválasztott bölcs által gyakorolt uralmat támogatta, amely felfogást később Platón filozófus-király ideáljában is visszaköszön.
Hérakleitosz különcségei a filozófiai meggyőződésén túl az életmódjára is kiterjedtek. A magányt kedvelte, a hegyekben és a vadonban barangolt, és gyűjtött növényekből, valamint döglött állatokból származó élelmiszerből tartotta fenn magát. Magánya nem pusztán egyfajta preferencia volt, hanem mélyen gyökerező ellenszenv az emberi kapcsolatokkal szemben, ami arra késztette, hogy hosszabb időre elvonuljon a társadalomtól.
Hérakleitosznak azonban az egészségéhez való szokatlan hozzáállása volt az, ami végül bizarr végzetéhez vezetett. Hérakleitosz vízkórban szenvedett, egy olyan betegségben, amelyet a testben felgyülemlő folyadékok jellemeznek, és radikális gyógymóddal próbálta meggyógyítani magát: szárított tehéntrágyába burkolózott. Hérakleitosz úgy vélte, hogy a trágya melege kiszívja a felgyülemlett folyadékot, ezért alávetette magát ennek a szokatlan kezelésnek — írja a History Collection.
Tragikus módon Hérakleitosz öngyógyítási kísérlete végzetesnek bizonyult. Ahogy a tehéntrágya megszáradt és megkeményedett körülötte, mozdulatlanná vált, és képtelen volt elhárítani a rátámadó kutyafalkát. A sors hátborzongató fordulata, hogy Hérakleitosz a kutyák élve falták fel, csapdába esve a kiszáradt ürülékből készített önáltató gipszében.
Hérakleitosz különös és korai halála rávilágít még a legzseniálisabb elmék korlátaira is. Miközben filozófiai meglátásai évezredekkel később is visszhangot keltenek, különcsége és tragikus sorsa az intrikák rétegeivel gazdagítja örökségét, és az ókor egyik legkülönösebb és legrejtélyesebb alakjaként teszi halhatatlanná.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
