Hogyan maradt rengeteg múmia szinte tökéletes állapotban egy kínai temetőben?

1939-ben Bergman Folke svéd régész egészen lenyűgöző felfedezést tett. Hszincsiang tartományban, Kína legnyugatibb területén találtak jó néhány sírt, amely mindenki meglepetésére számos múmiát rejtett.

Az ezt követő 60 évben azonban ezek feledésbe merültek, egészen az ezredfordulóig, amikor egy kutató, a Hszincsiangi Kulturális Emlékek és Régészeti Intézet vezetője újra megtalálta a sírokat, és egészen 2005-ig be sem fejeződtek az ásatások, derül ki az Ancient Origins beszámolójából.

Rekorder a múmiák számát tekintve

A terület mérete példátlan, csak eddig 330 sírt találtak több különböző rétegben. A Hsziaohe-sírok között felnőttek és gyermekek, valamint 15 ép múmia is található, a sírhelyek mintegy felét viszont a sírrablók már rég kifosztották.

A hely különlegessége, hogy először itt találtak ilyen nagyszámú múmiát.

A Hsziaohe temető, amelyben az eddigi legtöbb múmiát találták egyszerre. Wikimedia

A fából készült, csónak alakú koporsókba arccal lefelé temették el őket, hasonlóan az egyiptomi rituálékhoz, miszerint a csónak a fáraókat az istenek földjére vitte.

A ruhákat és ékszereket is a halottakkal együtt temették el kis kosarakban. A holttesteket gyapjúruhákba csomagolták, a koporsókat pedig tehénbőrből készítették, és olyan finoman voltak megmunkálva, hogy egyetlen homokszem sem volt benne. Ráadásul a kosarakhoz használt szalma még mindig frissnek tűnt, pedig már több ezer évesek voltak.

A Hsziaohe temetőből feltárt temetkezési tárgyak. Wikimedia

A szokásos fakoporsók mellett négyet agyaggal borítottak. Ezek téglalap alakúak voltak, és hat-nyolc karó vette körül.

Hat koporsót találtak, amelyekben valódi holttestek helyett fából készült testek voltak. A másolatok mind egyformák voltak, férfiakat ábrázoltak, és egy piros X volt rajtuk. A múmiák mellett több más ereklyét is találtak, köztük fából készült maszkokat és egyéb faragványokat.

Hsziaohe szépsége a kutatókat is meglepte

Az egyik múmiát Hsziaohe szépségének nevezték el, mivel kiváló állapotban maradt fönn. Meglepő módon egy fehér nő, kerek szemekkel, tökéletesen megőrződött szempillákkal és hosszú hajjal, és olyan vonásokkal rendelkezik, amelyek inkább hasonlítanak egy európai emberre, mint egy kínaira.

Hsziaohe szépsége. Michael Kan/Wikimedia Commons

A terület vizsgálatából kiderült, hogy körülbelül Kr. e. 2000-re nyúlik vissza, a múmiák pedig kaukázusi eredetűnek tűnnek.

A holttestek DNS-elemzése azonban kimutatta, hogy jelen esetben a keleti és nyugati népesség keveredése figyelhető meg. A férfiaknál olyan kromoszómákat találtak, amelyek általában Észak- és Kelet-Európában találhatók, ehhez hasonló DNS-t pedig Szibériában találták.

A Belső-Ázsiában fekvő Hszincsiang legkorábbi lakói és az általuk beszélt nyelv körüli vita jelenleg is folyik. Az Ancient Origins korábban kifejtette, hogy a Dzsungáriában és a Tarim-medencében talált régészeti leletek genomikai adatai eltérő ősökről és kulturális gyakorlatokról árulkodnak.

A korábbi elméletekkel ellentétben a bizonyítékok arra utalnak, hogy a Tarim-medencei kultúrák helyben fejlődtek ki, és a pásztorkodó és földművelő hagyományok keveredésével alkalmazkodtak a Takla-Makán sivatag folyami oázisainak kihívásaihoz.

Honnan jött Hsziaohe népe, és mi áll az elűnésük hátterében? Sajnos a kérdés talán örökre megválaszolatlan marad. Számos civilizáció tűnt el látszólag bármilyen magyarázat nélkül, és a Hsziaohe is ezek közé tartozik.

Érdemes elolvasni:

• A 2700 éves „Alvilág kapuja” hazatért
• Nem a Földről származik a vas ezekben a műtárgyakban