A Tejútrendszer nem is olyan rég még kannibál volt
Az Európai Űrügynökség Gaia űrszondája éppen a Tejútrendszer legrészletesebb térképét készíti el. 1,5 milliárd csillag helyzetét és mozgását mérik, és a kutatók most valami nagyon érdekesre bukkantak.
Egyes csillagok olyan módon mozognak, ami csak azzal magyarázható, hogy egy másik galaxisból érkeztek. És mint kiderült, hogy galaxisunk múltjában valószínűleg több ütközés is történt.
A galaxisok összeolvadása egész gyakori jelenség az univerzumban. A közeli univerzumban a galaxisok kis százaléka aktívan összeolvad.
A Tejútrendszer ‘nemrég’ még kannibál volt
Ez az ábra a csillagászok jelenlegi ismereteit mutatja be a Tejútrendszer nagyméretű szerkezetéről. Illusztráció: NASA/JPL-Caltech
Néhány évvel ezelőtt a Gaia bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a mi galaxisunk 8 és 11 milliárd évvel ezelőtt megevett egy kisebb galaxist – ez az objektum mára elnyelődött, de ettől függetlenül nevet kapott, így lett belőle a Gaia-Sausage-Enceladus, vagy csak simán Gaia Enceladus.
Az összeolvadás csillaghullámokat hagy maga után, amelyeket a kutatócsoport a galaxis ráncainak vagy gyűrődéseinek neveznek.
Úgy tűnik azonban, hogy a Gaia Enceladus egyesüléséből származó gyűrődések nem mind egyformák. Ez az új munka azt állítja, hogy némelyikük egy sokkal újabb, mindössze hárommilliárd évvel ezelőtti összeolvadásból származik.
„Ahogy öregszünk, egyre ráncosabbak leszünk, de munkánkból kiderül, hogy a Tejútrendszerre ennek az ellenkezője igaz. Ez egyfajta kozmikus Benjamin-gomb, amely az idő múlásával egyre kevésbé gyűrődik” – mondta Thomas Donlon, a tanulmány vezető szerzője.
„Azzal, hogy megnézzük, hogyan oszlanak el ezek a gyűrődések az idő múlásával, nyomon tudjuk követni, hogy a Tejútrendszer mikor élte át az utolsó nagy összeomlását. És kiderült, hogy ez évmilliárdokkal később történt, mint gondoltuk.”
A csillagok adják meg a választ
Minden a csillagok mozgásában rejlik. Ha egy galaxist a miénk kannibalizál, az azt jelenti, hogy nagy sebességgel érkezik a Tejútrendszerbe. A csillagok szétszóródnak és keverednek a galaxisunk eredeti populációjával, de még mindig rendelkeznek azokkal a nagy sebességekkel.
A galaxisra gyakorolt hatásuk nem állandó, hosszú idő után kisimul. Ha tehát azt látjuk, hogy ezek a hatások, a gyűrődések bizonyos csillagoktól erősebbek, másoktól pedig nem, az arra utal, hogy a galaxisban többszörös, sőt nemrégiben történt összeolvadások története áll fenn.
„Ahhoz, hogy a csillagok gyűrődései olyan egyértelműek legyenek, mint amilyennek a Gaia adataiban látszanak, kevesebb mint hárommilliárd évvel ezelőtt csatlakozhattak hozzánk, tehát legalább ötmilliárd évvel később, mint azt korábban gondolták” – tette hozzá Heidi Jo Newberg társszerző.
„Új gyűrődések alakulnak ki minden alkalommal, amikor a csillagok oda-vissza lökdösődnek a Tejútrendszer központján át. Ha nyolcmilliárd évvel ezelőtt csatlakoztak volna hozzánk, akkor annyi gyűrődés lenne közvetlenül egymás mellett, hogy már nem látnánk őket különálló vonásokként.”
A Gaia továbbra is új ismeretekkel szolgál otthonunkról, segítve a csillagászokat galaxisunk történetének megismerésében.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
