Róma hanyatlása és bukása nem egy gyors kataklizma eredménye volt, hanem inkább egy fokozatos felbomlás, amelyet számos probléma váltott ki.
A Kr. u. 476-ban bekövetkezett szimbolikus vég, amikor Odoaker letaszította az utolsó nyugat-római császárt, Romulus Augustust a trónról, csupán egy régóta tartó folyamat betetőzése volt, derül ki az Ancient Origins beszámolójából.
Hogyan került ekkora pácba a Római Birodalom?
A birodalom keletre és nyugatra való széttöredezése előkészítette a terepet a végső bukáshoz. A gazdasági gondok, köztük az infláció és a túlzott adóztatás megterhelték a birodalom erőforrásait, és elégedetlenséget szítottak a lakosság körében.
A barbár törzsek beáramlása tovább gyengítette a Római Birodalom területeit. Ezek a népek olyan tényezők hatására, mint az éghajlatváltozás és a fosztogató hunok elől való menekülés, letelepedtek a római határokon belül.
Ez megnehezítette a birodalom hatékony kormányzási képességét, és az egykor hatalmas római légiók egy idő után képtelenek voltak visszaverni a folyamatos betöréseket, illetve fenntartani az ellenőrzést az egyre önállóbbá váló területek felett.
Alarik és a nyugati gótok által Kr. u. 410-ben Rómában végzett fosztogatások mindenki számára világossá tették, hogy Róma meggyengült, és a birodalom pedig sebezhetővé vált.
És bár a fosztogatás célja nem a teljes megsemmisítés volt, Róma képtelen volt arra, hogy megvédje saját fővárosát.
Róma Kr. u. 476-ban történt hivatalos annektálásakor már csak árnyéka volt korábbi dicsőségének, öröksége mégis fennmaradt, és évszázadokon át alapot szolgáltatott a későbbi politikai, kulturális és vallási intézmények számára.
A Kelet-római Birodalom, a katolikus egyház, sőt a világ későbbi vezetői is mind Róma örökségére támaszkodtak, így maradandó hatása borítékolható volt.
Érdemes elolvasni:
- Jagelló Izabella királyné halálát magzatelhajtás okozta?
- Miért használt Leonardo da Vinci tükörírást feljegyzései során?
Source: