Több mint egy évszázadon át a dinoszauruszokról az volt az uralkodó kép, hogy a ma ismert hüllőkhöz hasonlóan kolosszális gyíkok sütkéreznek lomhán a napon, mert hidegvérűek. Ez a felfogás alapvetően megváltozott, ahogy a kutatók egyre többet tudtak meg a dinoszauruszok és a madarak közötti evolúciós kapcsolatról. Ma már széles körben elfogadott, hogy a madarak valójában a dinoszauruszok egyetlen fennmaradt vonalát alkotják. Ez a felfedezés egy érdekes kérdést vet fel: ha a madarak a dinoszauruszok leszármazottai, miért nem hidegvérűek, mint a legtöbb mai hüllő?
Az egyszerű válasz az, hogy sok dinoszaurusz valószínűleg melegvérű, azaz endotermikus volt, akárcsak a madarak és az emlősök. A madarak, amelyek a theropodákból – a kétlábú dinoszauruszok csoportjából fejlődtek ki, amelyek között voltak félelmetes ragadozók, mint a Tyrannosaurus rex, és kisebb fajok, mint a Mononykus – magasabb belső testhőmérsékletet tartanak fenn, ami egy dinoszaurusz őseiktől örökölt tulajdonság — írja a Live Science.
Az endotermikus anyagcsere-előnye
Az endoterm állatok, mint például a madarak és az emlősök, belsőleg szabályozzák testhőmérsékletüket, ami magasabb anyagcseréhez vezet. Ez az anyagcsere-gyorsulás lehetővé teszi az erőteljesebb és tartósabb fizikai tevékenységeket, például a madaraknál a repülést. Ez azonban azt is jelenti, hogy ezeknek az állatoknak lényegesen több kalóriára van szükségük energiaszintjük fenntartásához. A kolibriknek például, amelyek a legaktívabb endotermák közé tartoznak, naponta testsúlyuk közel felét kell elfogyasztaniuk táplálékban, hogy energiadús életmódjukat táplálják.
“A melegvérű állatok általában aktívabbak” – mondja Holly Woodward, az Oklahomai Állami Egyetem anatómia és paleontológia professzora. Ez a fokozott aktivitás lehetővé teszi a melegvérű állatok számára, hogy a hűvösebb időszakokban, amikor a hidegvérűek kevésbé aktívak, mivel külső hőforrásokra támaszkodnak, táplálékot keressenek és vadásznak.
Hidegvérű tévhitek
A hidegvérű vagy exoterm állatok testhőmérsékletük szabályozása a környezetüktől függ, ami lassabb anyagcseréhez vezet. Ennek következtében ritkább étkezésekkel is képesek túlélni; az aligátorok például akár több mint egy évig is kibírják evés nélkül. Ez a különbség arra késztette a korai tudósokat, hogy feltételezzék, hogy az ősi hüllők, köztük a dinoszauruszok is osztoztak ebben a hidegvérű tulajdonságban modern leszármazottaikkal.
Ez a feltételezés azonban az 1960-as évek végén, a Deinonychus, egy madárszerű dinoszaurusz felfedezésével megingott. A tollas dinoszauruszok későbbi felfedezései és az endotermiára utaló egyéb jellemzők átformálták a felfogásunkat. A tollak például létfontosságúak a testhő megőrzésében, ami az ektotermikusoknál szükségtelen tulajdonság.
Bizonyítékok a csontokban
Woodward csontszövetek mikroszerkezetére vonatkozó kutatásai további bizonyítékokkal szolgálnak a melegvérű dinoszauruszok mellett. Az endoterm állatok az ektotermekhez képest eltérő csontnövekedési mintázatot mutatnak. A melegvérű állatokra jellemző gyors növekedés a csontszálak rendezetlen szerkezetét eredményezi, amely a Pick-up pálcikák összevisszaságához hasonlít. Ez ellentétben áll a lassan növekvő ektotermeknél megfigyelhető párhuzamos, lapos rostorientációval.
Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy sok dinoszaurusz csontszerkezete inkább a madarakéhoz és az emlősökéhoz, mint a krokodilokhoz hasonló hüllőkéhez hasonlított. Ez inkább az endotermiához igazodó anyagcserére utal.
A melegvérűség evolúciója
A melegvérűség kialakulásának pontos idővonala továbbra is tisztázatlan. Mind a dinoszauruszok (és madár leszármazottaik), mind a krokodilok közös ősökkel rendelkeznek. A bizonyítékok arra utalnak, hogy ez az ős melegvérű lehetett, ami arra utal, hogy az endotermia a dinoszauruszok előtt volt, és ennek a korai hüllőősnek a tulajdonsága lehetett. Az is lehet, hogy az endotermia egymástól függetlenül fejlődött ki különböző ősláncokban, beleértve az emlősöket és bizonyos dinoszauruszcsoportokat.
Az uralkodó elméletek ellenére a folyamatban lévő kutatások tovább finomítják a dinoszauruszok anyagcseréjének megértését. “Nagyon sok feltételezést teszünk” – jegyzi meg Jingmai O’Connor, a chicagói Field Museum fosszilis hüllőkkel foglalkozó társkurátora – “és aztán az adatok bebizonyítják, hogy tévedtünk”.
Ahogy egyre mélyebbre merülünk az ősi múltban, úgy válik egyre világosabbá a dinoszauruszok dinamikus és aktív élete, amely élénk kontrasztot kínál az egykor elképzelt hidegvérű óriásokkal szemben. A madarak, mint élő leszármazottaik, a melegvérűség örökségét viszik tovább, bemutatva ennek az anyagcsere-stratégiának az evolúciós sikerét.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Az emberiség bölcsőjének folyója, az Eufrátesz ki fog száradni
Hogyan változott egy orrszarvú barlanggá?
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Mátyás kori várkastélyt építenek újjá
Új Ryanair járat indul Budapestről egy csodás horvát tengerparti városba
Ezek Magyarország legbiztonságosabb települései: tavaly egyetlen bűntényt sem regisztráltak
Ausztria is lezár 21 magyarországi határátkelőt
Varázslatos koreai udvari hímzések Budapesten
Saját magában ejthette csapdába prédáját a darázsfaj, amely a dinoszauruszok korában élt