A neandervölgyiek még a gyapjas mamutoknál nagyobb lényekre is vadásztak
Az archeológusok fosszíliák alapján próbálják megérteni, hogyan boldogultak a neandervölgyiek egy veszélyes, hatalmas fenevadak uralta vidéken.
A Science Advances-ben megjelent tanulmány bemutatja a neandervölgyiek vadászati gyakorlatait, feltárva, hogy sikeresen vadásztak a prehisztorikus erdei őselefántra, amely lényegesen nagyobb volt, mint a híres gyapjas mamut.
Az erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus) Európában és Nyugat-Ázsiában barangolt a pleisztocén korszakban, körülbelül 800-100 ezer évvel ezelőtt. A faj hímjei akár 13 tonnásak is lehettek, és a legnagyobb szárazföldi emlősök voltak az akkori időben, messze felülmúlva a ma élő elefántokat, amelyek átlagosan 6,8 tonnát nyomnak, írja a Tech Times.
Más felfogásban vadásztak a neandervölgyiek, mint eddig hittük
A neandervölgyiek maradványai mellől gyakran kerülnek elő kőeszközök, ami miatt a tudósoknak át kellett gondolniuk, hogy vajon a korai emberek csak dögevők voltak, vagy aktívan vadászták ezeket az óriásokat. A legmeggyőzőbb bizonyíték a németországi Neumark-Nordról származik. Itt a kutatók több mint 70 erdei őselefánt maradványait fedezték fel körülbelül 125 ezer évre visszamenőleg.
Ez a helyszín 3122 csontot, agyart és fogat hozott felszínre, így ez a leggazdagabb gyűjtemény a maga nemében. A csontokon számos vágásnyom található, ami arra utal, hogy a neandervölgyiek kőeszközökkel alaposan feldarabolták az elefántokat. A kutatók hangsúlyozták a vágásnyomok a jelentőségét, kifejtve, hogy ezek arra utalnak, hogy a neandervölgyiek étrendjének részei voltak ezek az ősi elefántok.
Ez azt sugallja, hogy a neandervölgyiek nem csak dögevők voltak, hanem aktívan vadászták és feldolgozták ezeket az állatokat. Hasonlóan a mai ragadozókhoz, mint például a farkasok és oroszlánok, a neandervölgyiek vadászati stratégiái valószínűleg nagy csoportokat és összetett koordinációt igényeltek.
Az erdei őselefánt rekonstrukciója. Jl FilpoC/Wikimedia
Úgy vélik, hogy ezeknek az óriásioknak a vadászata jelentős erőfeszítést igényelt és rendkívüli kockázatot jelentett. Ebből pedig arra következtetnek, hogy a neandervölgyiek nagyobb csoportokban éltek, mint korábban gondolták. Ezeknek az elefántoknak a mérete és a tetemeik feldolgozásához szükséges idő – több nap egy csoport számára – azt jelenti, hogy rendelkezhettek a hús tartósításának módszerével, vagy hogy több törzs is együttműködött a zsákmány megszerzésében és feldolgozásában.
Korábbi archeológiai bizonyítékok utaltak a neandervölgyiek és a nagy állatok közötti interakciókra. Németországi helyszínek, mint Taubach, Lehringen és Gröbern elefántmaradványokat és számos kőeszközt is feltártak, azonban a vadászatra vonatkozó közvetlen bizonyítékok, például a csontokon található vágásnyomok, ritkák voltak.
Ez az új felfedezés a Neumark-Nordban egyértelmű bizonyíték arra, hogy a neandervölgyiek aktívan vadászták ezeket az óriási teremtményeket. A tanulmányból tehát kiderült, hogy még a kutatók sem ismerik olyan jól az ősi emberek étrendjét és vadászati gyakorlatait.
Eddig ugyanis úgy hitték, hogy ezen emberek rendkívül mozgékony vadászok voltak, azonban lehetséges, hogy nagyobb, stabilabb csoportokat alkothattak. Ez pedig elősegítette a kulturális cserét, és így sokkal nagyobb hatásuk lehetett környezetükre, mivel a közösségek összegyűjtötték és feldolgozták a hatalmas mennyiségű erőforrásokat.
Érdemes elolvasni:
Kiemelt kép: depositphotos.com
