Trepanáció: amikor 5 centis lyukkal a koponyájukban mászkáltak az emberek
Nem mindig volt fejlett az orvostudomány – egy gyakori probléma pedig sokaknak szó szerint szöget ütött a fejébe, és méretes lyukkal lettek gazdagabbak a trepanáció után.
Na de milyen probléma ellen fejlesztették ki ezt a bombabiztos módszert, ami sarokba küldi a hírhedt frontális lobotómiát? Talán a mai ember is átérzi a kőkorszaki elődök fő nyűgjét: amikor a szellemek összegyűlnek a koponyájában.
Azok a fránya szellemek és démonok
A modern időkben a sámánizmus, okkultizmus és a természetfelettiben való hit legtöbb formája folyamatosan kopik ki a közösségekből, a korai ember mindennapjait azonban nagyban meghatározta. A Science 2.0 szerint már 12 ezer éve is számos kultúrában megjelent a túlvilág koncepciója, és a vele való kapcsolat.
Amikor pedig egy csapat nem kívánt szellem költözött a koponyájába, az zavarhatta az agyát. Szerencsére az ókori idegsebészek gyógymódot tudtak kínálni a kísérteties fejekre, így több ezer betegnek óriási – némelyikük akár 10 centiméter széles – kijárati lyukakat fúrtak a tarkójára.
Koponyalékelés
A trepanációnak nevezett gyakorlat, a koponyába lyukfúrás gyakori sebészeti eljárás volt a történelem előtti időkben, és a világ számos régészeti lelőhelyén fedeztek fel példákat. 41 franciaországi neolitikus koponya üregeinek elemzése után egy tanulmány szerzői új megvilágításba helyezték ennek a durva eljárásnak a természetét, felfedve, hogy valójában mennyire volt erőszakos és orvosilag helytelen.
A párizsi Musée de l’Homme-ban található koponyák 8000 és 4000 év közöttiek voltak. A gyűjtemény 159 darabja mutatta trepanáció jeleit. Digitális tolómérővel a World Neurosurgery című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői megmérték a műtéti nyílások szélességét, és kiderült, hogy az átlagos trepanáció 2,95 és 5,43 centiméter közötti volt.
A trepanáció furcsán magas arányban működhetett
Bár ennek a tartománynak az alsó vége is elfogadhatatlanul nagy szúrásnak tűnhet az ember csontjában, a kutatók jelentése szerint néhány lyuk szélessége meghaladta a 10 centimétert. Mégis, a koponyatöréssel kapcsolatos nyilvánvaló hátrányok ellenére az ősi trepanációk többsége világszerte a gyógyulás jeleit mutatja, ami arra utal, hogy a legtöbb beteg valóban túlélt egy ideig a műtétet követően.
„A magas túlélési arány az agyödéma, fertőzés, vérzés és sokk veszélye ellenére egyértelműen jelzi a trepanációt végző korai sebészek magas szintű szakértelmét és tapasztalatát” – írják a tanulmány szerzői. Felmerült például, hogy a neolitikus orvosok sterilizálhatták kőszerszámaikat, mielőtt beleástak volna a betegek koponyájába. A természetes fájdalomcsillapító vagy antibiotikus tulajdonságokkal rendelkező növényeket pedig felhasználhatták arra, hogy segítsék a trepanáción átesetteket a megpróbáltatások leküzdésében, írja az IFLScience.
Idegtudomány vagy hiedelmek?
Az, hogy a trepanáció pontosan miért volt olyan népszerű az őskorban, nem világos, bár egyes tudósok úgy vélik, hogy az eljárást a sérülés vagy patológia által okozott koponyaűri nyomás enyhítésére hajtották végre – ahogy valójában ritka esetekben ma is. Másrészt a legendás 19. századi neurológus és antropológus, Paul Broca úgy vélte, hogy ez a gyakorlat összefüggésbe hozható azzal a hiedelmevel, hogy a rohamokat démonok okozták, akiket a koponyán lévő lyukak megnyitásával kell kiszabadítani.
Bármit is kényszerítettek a kőkorszak orvosai arra, hogy darabokat faragjanak pácienseik fejéből, a trepanáció egy érdekes kísérleti lépés az emberiség sebészeti jártasság felé vezető útján. A tanulmány szerzői ezért úgy gondolják, hogy új meglátásaik „nagyon fontosak abban, hogy megpróbálják megérteni a mai idegsebészet eredetét a legkorábbi lépések nyomon követésével”.
Ez is érdekelhet:
