Olyan anyagot találtak a 16. századi csillagásznál, amelyet akkoriban nem is kellett volna ismernie
Az 16-17. században az alkimisták teljes titokban tartották a laboratóriumaikban főzött gyógyszereiket. Most azonban a Heritage Science-ben nemrég megjelent tanulmánynak köszönhetően egy kicsit többet tudunk egy meglehetősen ismert alkimista titkairól.
Kiderült, hogy Tycho Brahe (1546-1601), akit a legtöbben bohém csillagászként ismerünk, saját alagsori laboratóriummal is rendelkezett, ahol gyógyszereket kevert, derül ki a Popular Mechanics beszámolójából.
Csillagász, másodállásban alkimista
Most pedig a kutatók megtudtak egy s mást arról, hogy milyen elemeket használt. Brahe híres svédországi obszervatóriumát, Uraniborgot 1601-ben bekövetkezett halála után lebontották.
A közelmúltban azonban egy dán kutatócsoport öt, 1988 és 1990 között kimentett töredéket elemzett, amelyekről úgy vélik, hogy ezek a dán csillagász alagsori, alkímiai laboratóriumból származnak.
A szerzők 31 nyomelemre vonatkozóan vizsgálták a szilánkokat. A négy üveg és egy kerámiadarabon átlagos dolgok, például nikkel, réz, cink, ón, antimon, arany, higany és ólom nyomait találták, azonban volt valami más is, amely már meglepte a szakértőket, ez pedig a volfrám.
Kaare Lund Rasmussen, a Dél-dániai Egyetem régészeti szakértője elmondta, hogy a volfrám nagyon meglepre őket, ugyanis akkortájt még semmilyen feljegyzés nem szólt róla.
Tycho Brahe dán csillagász. Eduard Ender (1822-1883) festménye. Wikimedia Commons
Mire lehet következtetni abból, hogy Tycho Brahe alkímiai műhelyéből volfrám került elő?
Egyértelmű következtetést ebből még nehéz levonni, mivel Rasmussen szerint a volfrám a természetben is előfordul bizonyos ásványokban, és így by bekerülhetett Brahe laboratóriumába. Egy másik elmélet szerint a csillagásznak lehetett egy titkos anyaga, amely segíthetett az európai elit által kért gyógyszerek elkészítésében.
A volfrámot az 1780-as évekig nem sorolták be elemként, de először a németek írtak róla Wolfram néven, Brahe pedig köztudottan sok inspirációt szerzett német tudóstársaitól.
Kiemelt kép: depositphotos.com
Rasmussen szerint nem kizárt, hogy Brahe hallott erről, és így tudott a volfrám létezéséről. De az elemzések alapján nem tudjuk, vagy nem mondhatjuk meg. Ez csupán egy lehetséges magyarázat arra, hogy miért találtak volfrámot a mintákban.
“A legérdekesebbek a vártnál nagyobb koncentrációban talált elemek, amelyek feldúsulásra utalnak, és betekintést nyújtanak a Tycho Brahe laboratóriumában használt anyagokba.”
A gyógyszergyártás akkoriban titkos üzlet volt. Brahe kortársaihoz hasonlóan titokban tartotta a receptek összetételét. A dán tudós a pestis elleni gyógyszeréről volt ismert, egy rendkívül bonyolultan elkészíthető orvosságról, amelynek akár 60 összetevője is lehetett a kígyóhústól és az ópiumtól kezdve a rézig, olajokig és gyógynövényekig mindent.
Lehet, hogy a kész gyógyszer volfrámot is tartalmazott volna?
“Furcsának tűnhet, hogy Tycho Brahe egyszerre foglalkozott csillagászattal és alkímiával, de ha megismerjük a világról alkotott képét, akkor összeáll a kép” – mondta Poul Grinder-Hansen, a Dán Nemzeti Múzeum vezető kutatója és kurátora.
“Úgy vélte, hogy nyilvánvaló összefüggések vannak az égitestek, az anyagok és a test szervei között.”
Az aranyat és a higanyt gyakran használták az alkimisták a gyógyszerekhez, és a földi elemeket gyakran a világűrrel és az emberi testtek hozták összefüggésbe, amely kapcsolatokról egész listák szólnak.
Az ezüst a Holdhoz és az agyhoz kötődött, míg az arany a Naphoz és a szívhez. A Merkúrt és a tüdőt a higany, a Vénuszt és a veséket a réz, a a Marsot és az epehólyagot a vas, a Jupitert és a májat az ón, Szaturnuszt és a lépet pedig az ólommal hozták összefüggésbe, de, hogy a volfrám hogyan illeszkedik ebbe a listába, azt jelenleg is homály fedi.
Érdemes elolvasni:
